Rossz a gondolkodásom, amiért még nem akarok babát?
Igazából már nagyon vágyom rá, tudom, hogy én lennék a legboldogabb, ha végre anya lehetnék, és a párom is alig várja, de van egy kis gond: rettenetesen félek.
Egyszerűen végignézek a mai gyerekeken, és rosszullét fog el, ha elképzelem, hogy az én gyerekem is vissza fog ugatni, dorogozni fog, szexelni ész nélkül, stb. Félek hogy utálni fog engem, félek, hogy elégedetlen lesz.
A másik meg hogy félek, nem lesz elég pénzünk, és nem a luxus dolgokra gondolok, hanem hogy már voltunk olyan anyagi helyzetben, hogy el kellett dönteni, hogy albérletet befizetünk, vagy kaját veszünk.
Az idősebbek mindenre azt mondják, nem kell félni, majd úgyis minden megoldódik, de én nem akarok szerencsejátékozni, nem akarom a gyerekem életét pokollá tenni, mert az enyém az volt gyerekként.
Most egész jól állunk a párommal anyagilag, de ha nekem el kell mennem gyedre, mi van, ha nem lesz elég pénzünk, és kidobnak a házból? Vagy ha sikerül sajátot venni, azt csak hitelből, az meg még rosszabb, ha azt mondják fel.
Segítenétek rendbe tenni az agyamat? Olyan 3-4 év múlva terveztük, de perpill annyira parázok, hogy sokszor olyanokat mondok, hogy inkább soha ne is legyen.
Nagyon hülye vagyok? Vagy elsőre mindenki fél?
Az elejét olvasva aztmondtam volna (pénzügyek), hogy mindenképp várjatok még, de megnyugodva látom - a korotokra is tekintettel - hogy várjatok még.
Szerintem 3-4 év múlva éppen ideális elgondolkodni ezen, és addig - ha most úgyis jól álltok - félre tudtok tenni annyit, hogy a gyed, esetleges gyes alatt kieső jövedelemtöbbletet pótoljátok.
A gyerek modora, magatartása miatt pedig ne félj, mert csak rajtad múlik, hogyan alakul. És egy minimális félelem teljesen normális.De rettegni nem szabad!
persze hogy mindenki fél. de a gyereked olyan lesz amilyenre neveled: drogozni nem fog, és szexelni sem ész nélkül, ha példát mutattok neki.
Ha anyagilag nincs meg a háttér, nem kell sietnetek, fiatal vagy, ráértek, akár még 10 évet is, persze minél fiatalabban szül valaki annál jobb.
Egyik az, hogy a gyereket te neveled. Azért van ma annyi gáz gyerek, mert úgy nőnek, mint a réten a gaz. Vagy azért, mert a szülei leszarják, vagy azért, mert hagyják "kibontakozni" álnév alatt nem törődnek vele.
Másik az, hogy én nem tudom miért mondja mindenki, hogy jaj a hiteles lakás milyen gáz. Miért? Addig kell nyújtózkodni, amíg a takaród ér. Ha nincs sok pénz, sok önerő, akkor egy másfél szobás lakást kell venni, nem mindjárt két és feleset. Így nem kell akkora hitel. Ha normális hitelt veszel fel és már nem is tudsz olyat, aminek a törlesztője majd duplázódik meg triplázódik, akkor még mindig jobban jársz, mert kiszámítható, hogy mennyit tudsz fizetni. Pl. a mi törlesztő részletünk 44 ezer forint. Ez ennyi már 5 éve. Ehhez képest öt éve, 40-50 ezerért lehetett egy ugyanilyen lakást bérelni itt, most meg 70-80 ezer lenne a bérleti díj, de a törlesztőm még mindig ugyanannyi. Nem nehéz kitalálni, hogy a lépcsőházban én vagyok nagyobb szarban, vagy a felsőszomszéd, aki bérel és folyamatosan emelik a bérleti díját, amivel ha nem ért egyet akkor szedheti a cuccát, mert van rá jelentkező dögivel.
Bizonyos dolgokon túl kell lépned, de az anyagit egy szintig megértem. Én se vállalnék gyereket, ha nem lenne nagyon stabil anyagi helyzetem nagy megtakarítással, saját házzal (elég igényes vagyok ebben, bár az optimizmusom se apró).
Ahogy már írták, jó neveléssel azért nem lesz olyan a gyermeked, mint a jelen ifjúság eszetlenebb része. Hacsak nem fogsz ki valami átkozottul rossz alapszemélyiségűt, de ha ügyes vagy, arra is tudsz hatni.
Semmi gond nincs azzal, ha vártok még pár évet, nagyon fiatal vagy, talán leülepednek ezek majd, s az is lehet, hogy Te is fejlődsz s magabiztosabb leszel, s kevésbé félsz, hogy ne lennél jó anya :) Egy szintig természetes, hogy tartasz dolgoktól, jó is, hogy nem ész nélkül ugrasz bele, hanem megérted, hogy ez nagy felelősség. De ha normálisan gondolkodó ember vagy, stabil kapcsolatban, gyerekre vágyva, hm, akkor az anyák nem kis részénél máris jobb vagy s az anyaság is olyan, hogy menet közben jön bele az ember. Én is olyan vagyok, hogy minden olyan nehéznek tűnik, csinálni pedig könnyebb (azért anyának lenni mindenképpen nehéz, ebben biztos vagyok. de csak megoldom, ha odakerülök, ráadásul apja is lesz a kicsinek :)).
Azért, mert ha nincsenek terveim, nincs motivációm.
És az a baj, hogy mikor lemondok a terveimről, depis leszek és nincs kedvem félretenni meg ilyenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!