Ha szinte elejétől velünk alszik a babánk, akkor tényleg nem lehet majd átszoktatni kiságyba? 1 hónapos

Párom öccse még 9 évesen is az apjával alszik (ott anyut túrták ki az ágyból).

De a párom is legalább 8 éves koráig az anyjával aludt.

Szerintem akarat kérdése is. Ha át akarod szoktatni, akkor küzdened kell. Anyósomnak esze ágában nem volt...

Valójában sok újszülöttet sem könnyebb "beszoktatni" a szomszéd szobában lévő kiságyba, csak egy újszülött sírását sajnos sokan természetesnek veszik, és valami fura módon csak a nagyobb gyerek sírása hatja meg ezeket a szülőket jobban.... tényleg van ilyen. Időben nem tart tovább sem ez, sem az. A különbség, hogy egy újszülöttől nem lehet elvárni, hogy értse, akkor is biztonságban van, ha senki nincs mellette, míg egy óvodás korú gyerek például ezt már tudja. Az meg természetes, hogy nem szívesen vált jóról kevésbé jóra.

Én is ismerek iskolás korú gyereket, aki a szüleivel alszik, de nem azért, mert nem lehetett volna átszoktatni, hanem mert a szülők nem is próbálták meg igazán. Viszont érettségizni egyik gyerek sem úgy fog menni, hogy az anyja mellett ébred, ezt garantálhatom.

Az én lányom gond nélkül átszokott később a saját ágyába szobájába.

Kevés felnőttel találkozok aki mai napig a szüleivel aludna.

Egy kisbabának testközelség kell, pláne ha már kitapasztalta anyuka hogy mellette nyugodtabban alszik.

A modern kor szüleménye ez a nagy különállóság. Régen fel sem merült az anyákban hogy aludjanak egy ágyban/szobában kisbabájukkal, vagy talán még másik szoba sem volt csak egy, és mégis felnőttek azok a gyerekek és saját ágyuk lett.

Egy gyermek élet hosszához képes nagyon rövidke idő amíg ennyire szorosan igényli a szülei jelenlétét (szoptatás/etetés, ringatás, altatás stb.), ráadásul a te babád nem az ismerőseidé. Saját egyéniséggel és szokásokkal rendelkezik.

Tedd ami jó mindkettőtöknek!

Az én fiam se akart a saját ágyában aludni nagyon sokáig. Egy idő után áttértünk arra, hogy a saját ágyába tettem le, aztán mikor felébredt éjszaka, átvettem magunk közé. Mikor nem aludtam vissza nagyon hamar, akkor még visszatettem a helyére. Aztán szépen fokozatosan kialakult, hogy már nem kellett átvenni, hogy megnyugtassam, hanem elég volt, hogy simogatom egy kicsit a hátát. Második születésnapja után már nem is nagyon akart átjönni az ágyunkba, legfeljebb, mikor beteg volt. De éjszaka visszakéredzkedett a kiságyba.

Nyilván gyerekenként eltérő, ki mennyire igényli a közelséget. Ha téged nem zavar, hogy veletek alszik, nyugodtan csináld így. Aztán kicsit nagyobb lesz, szépen fokozatosan át lehet szoktatni a saját ágyába.