Szoktátok úgy érezni hogy nem bírjátok tovább?

Ez is csak egy időszak hozzá kell szokni és majd ez is elmulik aztán már nem is emléxel hogy volt ilyen!

Egy egyedülálló anya és csak dédimamink van....

Most nagyon megleszek kövezve,de nem szeretem az ilyen kérdéseket.Amikor vártátok a babát nem gondoltátok át?A párodnak ugyanugy elkell mennie dolgozni,mint azelött.A gyerek meg gyerek.Aki rád van utalva,most ő a Te munkád.Én nem szoktam ilyen jaj de kivagyok dolgokon gondolkozni,panaszkodni.Ennek van itt az ideje.

Persze nem akarlak megbántani,nem vagyunk egyformák és lehet te ezeket jobban felveszed.

Szia!

En is eleg gyakran erzem ezt.

Kulfoldon elunk(Kanada) par baraton kivul akik szinten dolgoznak nincs itt senkink(szulok,nagyszulok,testverek otthon).

A ferjem rengeteget dolgozik,en egesz nap itthon a lassan 9 honapos kisfiammal aki iszonyu anyas es ha nem lat mar ordit.

Ugy szeretnem neha rahagyni valakire par orara es kimozdulni csak egy fodraszhoz vagy vasarolni.

A kaput azt tette be hogy tegnap este furdes utan feloltoztettem a kicsit es egy pillanatra a francia agyunkon hagytam.Hat nem legurult?Volt nagy orditas,hamar megnyugodott,felhivtuk az orvosunkat ma voltunk nala.Hala Istennek minden rendbe.

De egesz ejjel remegtem,sirtam es minden legzeset figyeltem,igy most mar nagyon faradt vagyok.

Ja es amugy mi is fogzunk:) 2 mar van,most felul 4 jon egyszerre.

Minden jot neked.

8,5 honapos kisfiu anyukaja

Sziasztok!

Hármasikres vagyok. Hát úgy van időm, hogy szoktam őket hagyni, hogy egyedül is játszanak. Itt vannak most is a szemem előtt, de szerencsére jól elvannak néha. Persze ez nem tart sokáig. Közben fő az ebédjük, meg a tízórai már kész. Nekik az a lényeg, hogy lássanak és akkor elvannak. Viszont ha csak wc-re elszaladok... ajjajj! Amúgy meg nem sokat van időm erre, csak úgy tűnik. Szóval sok időt nem hagynak nekem a kikapcsolódásra. Takarítani meg akkor szoktam, amikor alszanak.

Amire reagálni szerettem volna, aki írta, hogy terhesen miért nem gondolták át. Hát szerintem olyan dolgot, amit az ember még sosem élt át, nem lehet átgondolni előre. Csak el lehet képzelni, de az ember sose azt képzeli el, majd milyen rossz lesz, amikor sír a baba és nem tudom miért, és hogy lelkileg a gyereknevelés milyen fárasztó tud lenni, és ha apa nem is segít már az is jó érzés, hogy csak ott van és nem egyedül kell végig csinálni az egészet. Ezekre szerintem nem lehet felkészülni. Ez olyan, mint pl. a szülés utáni depresszió. Tény hogy van, egyik anyuka sem akar beleesni, mégsem tud ellene mit tenni, ha egyszer már belekerül. főleg, ha nincs mellette senki aki kirángatná. Én is majdnem az lettem és ha nincs anyukám meg nővérem,akkor lehet a mai napig az lennék. Nem fogja fel az ember előre, hogy hogy megváltozik az élete. Bár nem tudom, milyen egy babával, de nekem iszonyat sokat változott és kellett hozzá legalább fél év, de inkább 8 hónap, mire el tudtam fogadni az új életet. Ez van, de sikerült! Remélem, a kedves kérdezőnek is minél előbb sikerül. Jó babázást kívánok!