fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Van itt olyan, aki nem akar...

Van itt olyan, aki nem akar második babát?

Figyelt kérdés

Ha van, akkor miért nem?

Nekem van egy kisfiam, három éves, dacos, öntörvényű, hisztis, nem könnyű vele. Nem hangzik jól, de nem igazán csinált kedvet a kistesóhoz. A fêrjem szeretne még egyet, de én úgy érzem képtelen vagyok ezt még egyszer végigcsinálni. Lassan ovis, most már kicsit könnyebb vele, lassan elkezdhetnék végre egy kicsit magammal is foglalkozni, dolgozni, sportolni, társaságba járni, nem akarok pont most újra évekre otthon ragadni. Őszintén, elegem van picit a háziasszony, takarítónő, szakácsnő szerepből, hogy minden rám marad. Szeretem a kismanómat, imádom, a legjobb dolog ami történt az életemben az ő, de mégsem vagyok kész újra szülni.

Más is van így, vagy valami gá van velem?


2016. jan. 7. 14:13
❮ 1 2 3 ❯
 11/26 anonim ***** válasza:
9. vagyok. Én 34 éves vagyok, jogász és 1 éve próbálom az első szakvizsgámat végre letenni, de a fiam annyit volt beteg az első közösségben töltött évében (ő 2 éves kora óta csanás), hogy egyszerűen nem ment. Ebből is elég volt. Szerencsére most már sokkal kevesebbet beteg, de például erre is számíts, ha közösségbe kerül a fiad. Én egyébként határozottan érzem, hogy nekünk így jó, most jó az életünk, így nem félek tőle, hogy megbánom, hogy nem lesz még egy gyerekünk. A férjem sem igazán akar, így ebből nincs probléma nálunk.
2016. jan. 7. 15:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/26 anonim ***** válasza:

Nem tudom, hany eves vagy, de en a helyedben par evet varnek meg. Most persze, h nem akarsz, m kivagy a bezartsag es a haziasszony-szerep miatt. Ez teljesen ertheto. Kezdj el dolgozni, alakitsd ki az eleted, fordits kis idot magadra is. Koztem es az ocsem kozott pl 4 ev korkulonbseg van es egyaltalan nem sok. Nem ertem, miert erzik azt a nok/parok, h az elso gyerek utan 1-2 even belul azonnal jonnie kell a masiknak...?

Amugy en nem szulnek masodszorra, m elsore ikreim szulettek, 1 fiu, 1 lany. Ha csak 1 babam lett volna, akkor tuti varnek jopar evet, aztan elgondolkodnek, h legyen-e masodik. De igy az elso utan azonnal nem dontenek veglegesen.

2016. jan. 7. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/26 anonim ***** válasza:
93%

Mi eleve egyet terveztünk. Ennyire éreztük magunkat felkészültnek.

Ráadásul nekem a terhesség és a szülés is amolyan "elviselendő" dolog volt ahhoz, hogy gyerekem legyen. Még egyszer nem vágnék bele, azt a részt én nem élveztem. Ha én lennék a férfi (vagy a férjem tudna szülni), lehet, hogy másképp gondolnám, de se ő, se én nem tervezünk több gyereket. Ez előtte is így volt, azóta csak megszilárdult.


Én is egyke vagyok, hátrányát soha nem éreztem. Ezért nem gondolom, hogy a gyerekünknek is rossz lenne.

2016. jan. 7. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/26 anonim ***** válasza:

"Mindenkinek rossz, és mégis sokan bevállalják!"


Nem mindenkinek. Ezerszer hallottam már a mondatot: "Ha a kicsi lett volna az első, sose lett volna második gyerek."

Akinek elsőre "könnyűt dob a gép", sokkal könnyebben vállal második gyereket. S ha még ott is szerencséje van, még könnyebben harmadikat, ha az anyagi feltételek adottak.

Arra már sokkal kevesebb a példa a környezetemben, hogy valaki egy "kétemberes" gyerek után (legyen ennek az oka "szimpla" elevenség vagy komolyabb: betegség, egészségügyi problémák, amik miatt több törődést, fejlesztést igényelő gyerek), bevállaljanak másodikat.

2016. jan. 7. 15:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/26 A kérdező kommentje:

Hányszor mondtam a páromnak, hogy szülje meg, szoptassa , nevelje, én meg megyek melózni, estére meg hazajövök babázni meg aludni! :) Persze neki se könnyű,mert rajta a felelősség nagyon nagy, ő tart el minket, de akkoris. Így könnyű akarni....

31 vagyok , 3 éves a manó. Visszamegyek melózni mindenképp. De ha 2-3 évet dolgozok, utána szülök (esetleg, és ha..), akkor 6-7 év korkülönbség lesz a két gyerek között! Az már opyan, mintha nem is lenne testvér. És 40 évesen még mindig oviba járhatok szülőire, ráadásul úgy tudom, 35 fölött rizikós a terhesség is. Én sem élveztem amúgy se a terhességet, se a szoptatást. Muszáj volt, végigcsináltam, de nagyon utáltam.

2016. jan. 7. 15:46
 16/26 A kérdező kommentje:
14-es, mindenki azt hiszi, hogy mintababám van! De nem ugyanazt a gyereket látják mint én szerintem, aki születése óta sír..Hasfájás, fogzás, dackorszak, mindig rosszabb. Most a lilára ordítom a fejem, és levegőt sem kapok műbalhék időszakát éljük :-S
2016. jan. 7. 15:49
 17/26 anonim ***** válasza:
6-7 év sem nagy korkülönbség.Szerintem ezen ne stresszelj,dolgozz,töltődj fel,3 év múlva sem lesz késő,még simán belefér. Amúgy nekem is kétemberes a fiam,sőt nem nagyon akar elleni egyedül,makacs mint az öszvér,néha a hajam tépem,de így 5 év korkülönbséggel bevállalom a másodikat :-)
2016. jan. 7. 15:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/26 anonim ***** válasza:

Igen, én is így éreztem. Végül kompromisszum lett: 1 éves korában visszamentem dolgozni, a férjem jött el gyed-re. Nekünk ez bevált.

5 év van köztük, most 9 és 4 évesek, nincsenek összenőve de sok programunk van amit mind a ketten élveznek.

2016. jan. 7. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/26 anonim ***** válasza:
54%
A mi kislányunk 2,5 éves, dacos, makacs teremtés, de imádom. Viszont én sem hiszem, hogy akarok neki kistesót, legalábbis az elkövetkező 3 évben biztos nem. Sokan azt mondják, hogy ez önzőség, szerintem, azonban nem. Nem fogok a társadalmi nyomás miatt kistesót vállalni, mikor azt érzem, hogy nem lennék képes egy második gyermeket úgy szeretni, mint a kislányunkat. Neki minden figyelmet meg tudunk adni, és ez szerintem, sokkal fontosabb, és biztosabb alapokat ad neki, mint egy tesó, akivel talán jóban lesz, talán nem. Persze, többen mondták, hogy ezt érezték ők is, mégis, mikor megszületett, megváltozott minden... De most komolyan megéri belemenni egy várandósságba, mikor igazán nem is akarod? Szerintem, nem.
2016. jan. 7. 16:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/26 anonim ***** válasza:
91%

Több oka van, az egyik az, hogy pénzügyileg nem tehetjük meg. Vagyis, persze lehetne nyomorogni, de szerintem az nem élet.


A másik a korábbi vetélés, és terhelt terhesség miatt nem vállalunk többet. Egyrészt lelkileg, másrészt anyagilag is kb. belerokkantunk a terhességembe. A minden napi szurik, az amniocentézis, az egyéb parák tönkretettek minket.


A harmadik oka a munkám, a kicsi születése választóvonal az életemben, máshová szeretnék majd visszamenni dolgozni, nem szeretnék annyi időt kihagyni a két GYED miatt.


A gyereknek nagyon örülünk, de ez nekem túl sok, ennyit nem küzdök még egyszer.:)


Annak ellenére mondom ezt, hogy a férjem itthonról dolgozik, és nem marad rám sem a háztartás, sem a fiunk ellátása 100%-ban. Az életünk kifejezetten jó.


Persze, mindenki maga dönti el, vállal-e olyan helyzetben, mint ti vagy mi, mi nem vállalunk.


28N, 36F

2016. jan. 7. 17:46
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Babák kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!