Ti mindkettőtök vezetéknevét adnátok/adtátok babátoknak? Miért igen, vagy miért nem?

A nagyobbik fiamnak kötőjeles a vezetékneve. Megmondom őszintén, amikor a nevéről dönteni kellett, már nem volt túl rózsás a kapcsolatunk az apukával, és amikor csak felvetés szintjén említettem, hogy jó lenne, ha az én nevem is ott lenne, akkor olyan ellentmondást nem tűrően jelentette ki, hogy az én nevem csak ne legyen ott, mert az neki, mint férfinak JÁR, hogy úgy voltam vele, menjen már a francba, mi az, hogy jár? Úgyhogy végül kötőjeles neve lett.

Azóta szétmentünk (hála az égnek), évekkel később férjhez mentem, viszont megtartottam a saját vezetéknevemet, nem vettem fel a férjemét. Ha felvettem volna, akkor sem -né formában, hanem úgy, hogy a saját vezetéknevem helyett az övét használom utána. Viszont ezt két okból nem akartam: egyrészt, a nagyfiam viseli a vezetéknevemet. Ha nevet cserélek, az olyan furi lett volna, hiszen két olyan vezetéknevet viselne, ami gyakorlatilag "nincs" másnak, hiszen az apját nem is ismeri, az ő neve nem mond neki semmit (eleve csak kezdőbetűként használja nem hivatalos helyeken), és mellette ott lenne az én "régi" nevem, amit meg már én nem használok. Másrészt, engem a szakmámban is az eredeti vezetéknevemen ismernek, publikáltam is a saját nevemen, úgyhogy ezért sem szerettem volna változtatni rajta.

DE a hamarosan megszülető közös babánk a férjem nevét fogja viselni. Nincsenek ennek nálam elvi okai, sőt, ha már elvi okok, akkor inkább a kötőjeles névviselésnek lehetnének ilyen okai a részemről, de egyszerűen úgy vagyok vele, hogy nem fontos. A nagyfiamnál fontos volt, mert ott az egész kapcsolat olyan volt, mintha engem ki akartak volna radírozni a képletből, mintha én csak arra kellettem volna, hogy legyártsam az apukának az idilli kis családját, amit megálmodott magának, és a szerepem ennyiben ki is merül. Szóval ott és akkor ez nekem fontos volt. Most viszont úgy vagyok vele, hogy ez csak egy név, ennyi. Mint mondtam, a férjemnek szép vezetékneve van, esztétikailag szebb is, mint az enyém, ráadásul az enyémet mindig elírják (van benne egy magánhangzó, amit a helyesírási szabályok szerint hosszú ékezettel kellene írni, de a nevemben röviddel kell). Igaz, a férjem eleinte magától értetődőnek vette, hogy dupla vezetékneve lesz a közös gyerkőcnek is, de mondtam neki, hogy szerintem ne bonyolítsuk túl, kapja azt, amelyik név szebb, egyszerűbb, praktikusabb, és ez egyértelműen az övé. Ha valami olyan vezetékneve lenne, hogy Kuki, vagy Tuskó, akkor úgyis ragaszkodnék hozzá, hogy az enyémet kapja, mert az sokkal előnyösebb lenne, de jelen esetben az övével jobban jár a gyerek, mint az enyémmel. Egyébként nem hangzana rosszul a kettőnk vezetékneve együtt sem, nem is lenne nagyon hosszú, de önmagában jobban hangzik így, úgyhogy ez lett. Mellesleg kapott a pici az én családom részéről is nevet, a keresztneve ugyanis anyukám nevének férfi változata :)