Ugye, más is nagyon belefárad néha az otthonlétbe, gyereknevelésbe?

Egy gyerek mellett is szoktam ezt érezni, nem vagy egyedül. Tényleg az a megoldás, hogy 1 órácskát egyedül legyél. Én is meg tudom oldani, hogy a férjem játsszon el vele egy kicsit (9 hónapos) amíg elmegyek kicsit járni egyet vagy ő viszi sétálni, amíg én otthon kicsit döglök úgy, hogy SEMMI dolgom. Neked is ez kellene, ha megoldható és sokkal jobb lesz.

Másfél éves kislányom van. Pontosan a napokban csúcsosodott ki nálam is ez a monotonitás érzés. Hogy mindig,minden nap szinte ugyanolyan. Férjem 7-kor elmegy és onnantól kezdve a délutánig hátralevő órákat számolom...Ma ünnep volt. Belső ajtókat cseréltek nálunk és ez időre a gyermek a nagyijával volt :-) Komolyan még ez a kis változás is feldobott. És most derült ki, hogy úton van a kistesó. Kissé bepánikoltam, hogy vajon akkor mit fogok érezni két gyerekkel?!

Persze, hogy néha mi is belefáradunk, de, hidd el, lesz ez sokkal jobb is. 4gyermekem van, a legnagyobb 6 éves, utána még volt időm visszamenni dolgozni, de a másfél éves mellé jöttek az ikrek, hát, ott sokszor éreztem, hogy a fejem búbja sem látszik ki.... a legkisebbek most 9 hónaposak, ma már nagyon jó. Mindenki tudja a napirendet, ha nekem dolgom van, szépen eljátszanak együtt. Rend van és béke. Hatalmas könnyebbség, a két picivel pedig sokkal könnyebb volt így, hogy vannak mellettük 'nagyok'. A párom sokat segít- no, az etetés, pelenkázás, fürdetés az én dolgom, de simán eljátszik velük órákat, ha el kell mennem. Én csak úgy-alapon nem jártam soha sehova, nem is tudtam volna hova tenni magamban a dolgot, ellenben rengeteg magnéziumot megettem, az sokat segít. Most is, ha vásárolni megyek, ügyet intézni....mindig van velem legalább egy gyerek. Nekem nem kikapcsolódás nélkülük.. alig várom a reggelt, mert hiányoznak, pedig a lefekvés előtti fél órában már nekem is égnek áll a hajam... nem sokára megmozdul nálatok is a kicsi, ha már tudnak mit kezdeni egymással a gyerekek, egészen más lesz.

Én mindkét gyereknél 6 hónapos korukban éreztem. Vissza is mentem dolgozni.

Teljesen együtt érzek veled. A kisfiam januárban lesz 3 éves, és most vagyok 33 hetes várandós a tesóval. Biztos a terhesség is hozzátesz de mostanában nagyon kivagyok. Fáradt vagyok, ingerlékenyebb és a kisfiam is belépett a tombolós időszakába. Az egész nap ellenkezés, akaratoskodás, visítás szenvedés. Fizikailag már a házimunkát sem bírom úgy így állandóan el vagyok maradva valamivel ehhez sem vagyok hozzászokva és ez is idegesít. Úgy érzem soha semminek nem érek a végére, kezd kikészíteni az egész napos hiszti hallgatása és kezelése és néha már én is azon gondolkozok vajon nem volt-e túlzás bevállalni még egy babát. Segítségem nekem is maximum este 6-7 körül a férjem amikor hazaér, olyankor átveszi egy kicsit a gyerkőcöt de már ez sem tölt fel. Minden nap csak túlélésre játszok és várom, hogy végre alvásidő legyen. Remélem majd ha megszületik a baba akkor legalább annyival jobb lesz, hogy fizikailag jobban érzem magam mert ettől több pozitív energiát várok.

Hát idegölő az biztos az enyém 2 éves,eddig nem akartam bölcsődébe adni de most már gondolkozom rajta.😩