Aki az anyóspajtival lakik, annak mennyire vauzik bele a kedves Mama a gyereknevelésbe?

8 évig laktunk együtt a férjem anyukájával. Akkor vállaltuk a babát, mikor sikerült házat vennünk, de volt néhány hónap, amit még együtt töltöttünk babával, nagyival egy házban a felújítás miatt.

Elmondta néha az elképzelését, volt, hogy jó ötlet volt, volt, hogy nem értettem egyet. Sértődés nem lett abból, hogy nem úgy csináltuk, ahogy Ő gondolta. Nekem viszont nagyon nagy segítség volt, hogy az első pár hétben, amíg a babával összeszoktunk, kicsit megtanultuk egymást, nem kellett főzni, mosni, teregetni, mert mindent megcsinált az anyósom.

Vannak olyanok, akik könnyebb természetűek, meg vannak erőszakosabbak, de ha anyóspajtinak hívnám, vagy "belevaúzik"-ként említeném a megjegyzéseit, akkor nem hiszem, hogy túl sok jóra számíthatnék tőle.

Ha ez a véleményed róla, akkor miért nem külön lakásba vállaltátok a gyereket? Meg gondolom akkor egyszer se fogjátok megkérni hogy vigyázzon rá, míg ti elmentek valahova, vagy dolgoztok és a gyerek lebetegszik?

Az enyémmel jobb nem is lehetne a viszony, egy angyal, mindenben segít. elmondja a véleményét, de nem sértődik meg ha nem fogadom meg. Mi már nem lakunk együtt, soha nem is laktunk, de telekszomszédok vagyunk, így minden nap több órát együtt töltünk.

én nagyon szerettem anyósomat. mikor beteg lett, odaköltöztünk. nem szólt bele, kikértem a tanácsát és vagy egyetértettem és megfogadtam vagy nem. de nem volt sértődés :)

na meg mivel imádta az unokáját , sokat volt vele, mi meg ki tudtunk kapcsolódni néha, se előtte-se utána nem tudtunk elmenni a gyerek nélkül mivel nem igen van segítségünk, ezért kihasználtuk. jajj de jó volt :)

sajnos már nincs velünk anyósom :(

őszintén szólva ezt soha nem értettem, hogy aki utálja anyósát az miért lakik vele? vagy a lakása/pénze/vagyona az kell, de hogy emberként tekintsen rá az már nem?