Minek vállal egy anyuka gyereket, ha sose ő van vele?

Hát akkor gyertek, essetek nekem. Kisfiam 4 éves, ikreim 2 és fél. Tegnap pl az ikrek reggeltől estig anyósnál voltak. Most fogok diplomázni, így az elkövetkező pár hétben fognak is mennni. És akkor mi van? Másfél évesen kezdtek egész napokra menni a mamához.

Másik: fodrászhoz, körmöshöz én sem vinnék kisgyereket. Ja, hogy akkor van anyuka, aki inkább nem is jár, nehogy egy órára más vigyázzon a gyerekre? Az meg az ő dolga.

Továbbra sem értem, miért baj, ha van, aki vigyáz a gyerekre? Főleg haapuka külföldön van, anyuka még csak azt sem teheti meg, hogy 1-1 órára rábízza, amíg elintézi a dolgát.

Egy kérdést kérlek engedj meg nekem. Miért érdekel téged az a másik édesanya? Miért foglalkozol azzal, hogy ő miképpen nevel és milyen az attitűdje a gyermekekkel kapcsolatban? Miért hasonlítod magadhoz?

Mert ez az összehasonlítás most arról szól, hogy te milyen nagyszerű vagy, ő meg milyen szar...

Lehet, hogy picit lazítanod kéne...

Én nem értem ezt a magának szül az ember mondást. Mindenki nyilván magának szül, de miért baj az, ha néha más vigyáz a gyerekekre? Attól, mert anya lesz valaki, még lehetnek kedvtelései, hobbijai, igényei, amiket, ha ritkábban is, de miért, ne csinálhatna tovább. Ha van, aki vigyázzon a gyerekre, jó helyen van ott, akkor, hol a gond?

Én nagyon ritkán tudom "lepasszolni" a gyerekeimet (3 éves, 11 hónapos), mert nem nagyon van kire hagyni (férjem nem vigyáz rájuk, csak néha a nagyobbra, nagyszülők nincsenek, néha tesóm vagy egy barátnőm vállalja az egyiket), de ha lenne, akkor időnként szívesen hagynám őket másra. Nem feltételezem senkiről, hogy nem tartaná be, amit kérek, etetéssel, napirenddel kapcsolatban. Persze, csak olyanra hagynám, akit a gyerekeim elfogadnak és szeretnek. Most pl. megyek majd színházba, alig várom, a tesóm vigyáz majd a nagyra, a férjem a kicsire. Attól mert anya lettem én még szeretek/szeretnék színházba járni, csak a heti/havi 1 helyett, évi max. 1 alkalommal tudok elmenni. Illetve a férjemmel is jó lenne többet kettesben lenni. Attól még szeretem a gyerekeimet, csak nem vagyok anyarobot!

Szerintem meg tök jogos a kérdező kérdése, bennem is milliószor felmerült már, és nincs ebben semmi irigység vagy öregasszonyos.

Tényleg, miért is?

Erre egyébként még érdemben egyikőtök sem válaszolt, csak osztjátok a kérdezőt, hogy milyen rosszindulatú banya.

Nem, nem az! Mert tényleg mégis miazatyaúristennek szül valaki, akit aztán nem érdekel, hogy a gyereke mit szeretne?

Mert lehet itt adni a lazamamit, de tény, hogy egy gyereknek anyára van szüksége, és nem bébiszitterre, meg csecsemőgondozóra, meg szomszédnénire. Tök más, ha ez alkalmi szinten fordul elő, nem tudom, akik ezzel érveltek, azok nem olvasták a kérdést, vagy nem beszélik jól a nyelvet?

Kedves kérdező, tudod én ennél jobban csak azt nem értem, hogy miért vállal HÁROM gyereket az, aki aztán menekül otthonról, mert elviselni nem tudja őket hosszú távon. És amit még nem értek, hogy miközben ennek az adott anyukának a három gyerekéből kettő olyan rossz, hogy tényleg nehéz velük egy légtérben megmaradni huzamosabb ideig, a harmadik meg igen súlyos lelki sérült, akkor ez az anyuka miért osztja az észt teli szájjal mindenkinek a gyermeknevelés mikéntjéről.

Szóval igen, vannak ilyen nagy rejtélyek az univerzumban.

És sajnos a gyedextra kiterjesztésével csak egyre több lesz.