Aki csak 1 gyereket vállal miért döntött így? Van olyan aki azért mert az első gyereke mellett "szinte levegőt venni" nem lehet?
Sokáig nem aklatma másodikat:
-nem terveztünk még gyereket,becsúszott
-sokat volatm egyedül vele, örekmozgó volt
-nem akaratm soha kis korkülöbséget, évekig otthon lenni
- jó volt dolgozni
Fiamról időközben kiderült, hogy hiperaktív.
Így 9 év lett korkülönbség, mondhatni tökéletes faim si sokat nyugodott, egy tök átlagos 11,5 éves, imőádják egymást a hugával.
az anyagiak miatt.
bár még lehet tesó, de így nem akartunk újabb babát bevállalni eddig, hogy hónap végén kölcsön kell kéregetni, meg ha nem lenne eg.bizt. kártya, nem tudnánk a gyógyszereket sem kiváltani, pláne hó végén.
Pedig dolgozunk mind2en. Csak sok a kiadás többek közt a lakáshitel miatt.
Én. :) Bár még csak 7 és fél hónapos, de nem tudom, le fog-e nyugodni valamikor. Mindent nagyon korán kezdett csinálni mozgásban, 3 hónapos korától nem marad meg kézben (csak nagyon extrém esetben, pl. beütötte valamijét), mert van neki dolga, hagyjuk már békén. 5 hónaposan kezdett kúszni, na azóta meg sem áll.
De mindegy is, mert nemcsak emiatt. Nehezen jött össze, sokat vártunk rá, most még úgy érzem, ő az egyetlen kis királyfi a világon. Nem tudok kistesóra gondolni.
A lányom duracell nyuszi, elég nehéz vele :)
Ráadásul engem már tuti elküldenek a munkahelyemről, és kicsi gyerekkel 000% az esélyem, hogy el tudjak helyezkedni. :( De persze ez a főnökséget nem érdekli, átszervezés, leépítés és a kisgyerekes anyukák az első körben repülnek függetlenül a teljesítményüktől.
Férjemék munkahelyén jövőre leépítés....szóval örülünk, ha nem kell majd a híd alá mennünk.
"Senkit nem hagyunk az út szélén" Na igen, belelökik az árokba!
A rút anyagiak miatt :(
Szerencsére nővérem kislánya alig fél évvel idősebb az enyémtől, így mégsem lesz annyira egyedül.
12 éves a lányom. sokat sírt kisebb korában, hogy neki nincs testvére, a szívem szakadt meg, de a férjem nem akart másik gyereket. Beletörődtem, és ahogy teltek az évek, már nem is vágytam rá. Aztán egy évvel ezelőtt a drága párom gondolt egyet, és azt mondta: vágjunk bele. Belevágtunk: a terhességem 14. hetétől folyamatosan feküdnöm kellett, kétszer voltam kórházban vérzés miatt, azt hittem, elveszítem. A 28. héten sürgősségi császárral megszületett. Négy napig nem is láttam, 6 hetes volt, amikor először a kezembe vehettem. 10 hét kórház után, egy szemműtétet követően hazahozhattuk. Sorozatos légzéskimaradások, hetente 2-3 orvosi kontroll másik városban, egy folyamatosan síró kisbaba, akit úgy éreztem, csak örökbe fogadtam, mert amikor hazajött, már majdnem 3 hónap telt el a szülés óta. Idegi, lelki, fizikai, anyagi összeomlás, a másik gyerekkel és a férjemmel a kapcsolatom majdnem ráment. Ülve elaludtam a kimerültségtől, és egyre mélyebbre süllyedtem a depresszióba, senkit nem akartam látni.
De most: van egy csodás, egészséges, kúszó-mászó, mindig mosolygó kisfiunk, aki utolérte magát minden tekintetben, és naponta boldoggá tesz mindannyiunkat. Olyan jó, hogy ő van, mindent szenvedést megért!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!