Kutyás anyukák, ti mit tennétek? Nehéz helyzet
Van egy 4 éves uszkárunk. 3 hetes volt, mikor megtaláltam és mivel nem dolgozom, mellettem nőtt fel, a mai napig úgy van, hogy ahová én megyek, oda általában jön ő is, visszük utazásokkor, barátokhoz, összejövetelekre.
Jól nevelt, fegyelmezett, póráz nélkül is tudunk sétálni, a kocsiban sincs vele gond.
Viszont van egy 6 napos kisbabám...
Szereti a gyerekeket, ha kisgyerekes ismerős van nálunk, mindig a kutyus a lényeg, nyúzzák, húzzák, cipelik és tűri. A babával is megismerkedett már, elfogadta. Viszont a sétákkal gondban vagyok.
Ma is "sztrájkolni kezdett" az utca közepén, hogy vegyem ölbe és nem tudom, hogy ezt majd babával, babakocsival hogy oldom meg. Ráadásul a babakocsink nem is olyan, hogy alulra beülhetne (Stokke).
Külföldön élünk, maximum a férjem anyukája segíthetne néha, de nem kérhetem meg, hogy vigye már el sétálni a kutyát, nem ilyen típus.
Meg nem is szeretném, hogy a kutyánk azt gondolja, hogy a baba miatt hanyagolva van. Nagyon ragaszkodó és rettentően féltem, olyan nekünk, mint egy gyerek.
Eddig mindig a fél szemem rajta volt, bárhová mentünk. De nem tudom, hogy a baba-kutya téma mennyire fog menni.
Ti a sétákat hogy oldottátok meg?
"Pórázon sétáltasd a babával együtt. Ha nem akar menni húzod magad után... Bakker egy kutyát igy elkényeztetni..."
Ez volt az oroginal válaszom. Ha nem tetszik az a te bajod. Sajna nem mindenki talpnyaló!
Fojtónyakörvvel nem fogja húzatni magát. Eszébe sem fog jutni. Úgy fog melletted menni, mint egy kisangyal.
Nekünk kutyakiképző ajánlotta, és bevált, bár egy önfejű csau-csaunk van, nem uszkár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!