Kutyás anyukák, ti mit tennétek? Nehéz helyzet

Van egy 4 éves uszkárunk. 3 hetes volt, mikor megtaláltam és mivel nem dolgozom, mellettem nőtt fel, a mai napig úgy van, hogy ahová én megyek, oda általában jön ő is, visszük utazásokkor, barátokhoz, összejövetelekre.

Jól nevelt, fegyelmezett, póráz nélkül is tudunk sétálni, a kocsiban sincs vele gond.

Viszont van egy 6 napos kisbabám...

Szereti a gyerekeket, ha kisgyerekes ismerős van nálunk, mindig a kutyus a lényeg, nyúzzák, húzzák, cipelik és tűri. A babával is megismerkedett már, elfogadta. Viszont a sétákkal gondban vagyok.

Ma is "sztrájkolni kezdett" az utca közepén, hogy vegyem ölbe és nem tudom, hogy ezt majd babával, babakocsival hogy oldom meg. Ráadásul a babakocsink nem is olyan, hogy alulra beülhetne (Stokke).

Külföldön élünk, maximum a férjem anyukája segíthetne néha, de nem kérhetem meg, hogy vigye már el sétálni a kutyát, nem ilyen típus.

Meg nem is szeretném, hogy a kutyánk azt gondolja, hogy a baba miatt hanyagolva van. Nagyon ragaszkodó és rettentően féltem, olyan nekünk, mint egy gyerek.

Eddig mindig a fél szemem rajta volt, bárhová mentünk. De nem tudom, hogy a baba-kutya téma mennyire fog menni.

Ti a sétákat hogy oldottátok meg?