Csak az én anyósom akar MINDENRŐL tudni?

Nem csak a tiéd! De gondolom ez téged nem vígasztal... Az enyém nemcsak hogy tudni szeretne MINDENRŐL, de még bele is szól mindenbe... Eleinte iszonyatosan idegesített, és napokig agyaltam a hülyeségein, de mára már teljesen lepereg rólam. Ilyeneket mond: A gyereket tisztába kell tenni... mintha nem ezt csinálnám már 20 hónapja, vagy mindek az eldobhetó pelenka, a mai anyukáknak már semmit sem kell csinálni, mert nem kell pelenkát mosni, vasalni, meg ott van a bébiétel, de leginkább az zavarta, hogy miért szopik még mindig a gyerek (akkor volt 9 hónapos), mert ő egy napot sem szoptatott, és mégis felnőtt a fia... Meg efféle elképesztő b*romságokat...

Már nem érdekel, de ennek ellenére azárt néha meg tud lepni az űberelhetetlen beszólásaival. Mindig kérdezget, hogy mit evett, mit ivott mikor hová miért megyünk... Szerintem nincs jobb dolga, mint engem macerálni...

A párom szülei messze laknak,úgyhogy nem szólnak bele,nem is nagyon jönnek,mi sem megyünk,pedig nincs harag v. ilyesmi.

Én úgy gondolom,hogy a nagyik fő dolga(leginkább)vigyázni a kicsire és segíteni,ha dolgod van v. kettesben szeretnél lenni a pároddal+ játszani,tanítani,"kényeztetni".

Miért baj,hogy mindenről tudni szeretne,végülis az unokája.Lehet,azt hitte,otthon is kell gyakorolni és tudni szerette volna,hogy kell csinálni.

Addig nincs baj,amíg nem szól bele az életetekbe és nem beszél bele a nevelésbe.

Egyszer hallottam egy pszichológustól, hogy a nagyszülők túlzott törődéssel, aggodalommal irányulnak az unokák felé. Azért, mert a gyermeküket még mindig a kicsi gyermekük, azt gondolják, hogy nem képesek ellátni egy gyermeket.

Alapvetően azt kellene anyósoddal tudatosítani, hogy felnőttek vagytok, el tudjátok látni a gyermeketeket. Persze mindig is a szülők gyermekei vagyunk, de azt meg kell tenniük, hogy már mi is felnőttünk, képesek vagyunk gondoskodni a gyermekeinkről.

Addig sajnos nem is fog javulni a helyzet, amíg ezt nem fogja fel. Lehet napok, hónapok, de lehet, hogy évek kérdése!