Anyósom mindig a baba evésével idegesít. Miért?
Minden téren nagyon "okos", de különösen ebben osztja az észt. Pontosabban csak burkoltan: összehasonlítja, hogy a fiának ő ilyenkor már ezt meg azt meg amazt is adott... Meg a hangsúlyból érzem, hogy nem tetszik neki ahogy csinálom a dolgokat, de ő persze "nem szól bele"
Annyira idegesít, miért nem lehet megérteni, meg elfogadni azt, ahogy én csinálom? Még akkor is, ha ő máshogy gondolja. Miért nem tud csöndben maradni? Sose fogom megérteni ennek az egésznek a pszichológiáját. Mert azt látom, hogy nem vagyok egyedül. (Sokszor olvasom a hasonló problémáitokat)
válasza:Azért mert ő már felnevelt egy vagy több gyereket, ergó van "tapasztalata" etéren (még ha talán elavultak is kicsit azok a tapasztalatok, vagy leginkább emlékek). Az emberek nagy többségének pedig szokása a tapasztalatait hangoztatni.
Ezzel nem tudsz mit csinálni, kezeld lazábban, esetleg kedvesen de érthetően mond neki, hogy most te vagy a porondon és köszönöd szépen a tanácsot, de te máshogy szeretnéd csinálni.
Azt ne várd, hogy valaha is lesz olyan, hogy nem fog beleszólni...
válasza: válasza:Én anyósom rosszabb, ő annyira burkolja, hogy megkérdezi: "ééés, mikortól ehet ez a nagylegény marhahúst?" egy példa. Erre én mondom, hogy még sokára. Látom rajta, hogy azért kérdezi, mert ő már 4 hónaposan csülköt adott volna a kezébe rágcsálni. Ha megemlítem, hogy ma már mások az elvek ezzel kapcsolatban, rögtön megkapom, hogy dehát ő nem is mondott semmit, csak megkérdezte. Ahha, meg vágja a csalódott fejet, hogy mééég nem eheti??!
Úghogy én elengedem a fülem mellett, néha ha felbosszant, akkor szólok, hogy akkor, majd ha az anyja ad neki.
válasza: válasza:Nem igaz, egyszerűen folyamatosan ezen lovagol. Bár már rájöttem, hogy úgysem tudok a kedvére tenni. Ha ők jönnek hozzánk és ebéddel várom őket, ahhoz is van hozzászólása.
Én nem akarnék vele rosszban lenni, de egyszerűen ezeket a dolgokat nem tudom lenyelni.
Sokkal komolyabb problémám is van, ami eleve rányomja a bélyegét a hangulatomra, aztán még ő is főfájást okoz nekem. Nagyon nem bírom már.
Na legalább kiírtam magamból.
válasza:7. válaszoló te azt hiszem nagyon tudod, hogy miről lehet szó.
Eddig nem is írtam, de a kaja vivés az nálunk is megy. Évek óta. Finoman próbáljuk visszautasítani (nem akarom megbántani), ő meg erőszakosan tukmálja. De amilyen bunkó tudott lenni, amikor nálunk evett, lehet, hogy megérdemelné, hogy egy kicsit én is odacsípjek. (Csak egyszerűen engem nem így tanítottak. Illetve anno (mikor éltek a nagyszüleim) sem ilyen példa volt előttem.)
Igen, innen fújhat a szél. Ezek szerint, amikor megoldódnak a kajával kapcsolatos problémák, akkor azt mondhatjuk, hogy megtanult anyósom "csak" nagymama lenni és nem egyben mindhármunk anyja. Mert most elég sűrűn ilyen érzésem van
Annyira nehezen értünk szót, nem tudom, hogy lesz később. Egyszerűen minden tekintetben ellentétei vagyunk egymásnak. Most ezt csak a körülményekre értem. - De ebből adódólag a személyiségünk is máshogy formálódott. - Lehet, hogy ezt a szakadékot nem is lehet áthidalni. Mindenesetre nagyon szeretném, de nem úgy, hogy föladom az elveim.
Bocsi, hogy hosszú lett, meg nagyon filozofikus. :) Afféle hangos gondolkodás volt.
válasza:Engem sem így neveltek, de nincs is ilyen erőszakos nőszemély a családomban :) Akkor lett elegem, amikor karácsonykor, húsvétkor odafőzött nekünk, de olyan szinten, hogy annak, amit én főztem, nem maradt hely a hűtőszekrényben. A legjobb az volt az egészben, hogy előtte itt volt két nappal, és egy szót sem szólt erről, én utólag azt mondtam, hogy ha legalább megpróbálta volna megbeszéli velem, de nem, ő ideküldte a kaját és kész. Megmondtam a férjemnek, hogy elég volt, ezt a háztartást én vezetem, ha ő akar, menjen az édesanyjához, és egyen nála, mert nyilván van olyan kedvenc étele, amit én nem tudok úgy elkészíteni, ahogyan anyósom. Megértette, nem lett belőle sértődés.
A gyerekkel kapcsolatban meg amikor kijelentette - nem tanácsolta, hanem kijelentette - hogy mi lesz az első étele (talán három hetes volt a babánk), tudtam, hogy nagyon keményen a sarkamra kell állnom. Én ezzel már úgy vagyok, hogy vagy én érzem szarul magam, vagy kiállok magamért, és nyilván az utóbbit választottam. Nálunk már nincs olyan, hogy jaj, csak szegény meg ne bántódjon, mert hipp-hopp a fejükre nőne. Elég határozottak vagyunk vele mindketten, úgy tűnik, ez nálunk csak így működik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!