NEm elvezem a babazast, pedig nagyon szeretem a gyermekemet, van meg valaki igy?

Kezd el barátkozni más babás anyukával.

Ilyenkor már azért eljátszanak néhány percig egyedül, de hosszabb játékra ne számíts még egy ideig. Amikor alszik azt az időd használd ki. Ilyenkor még biztos alszik többször is egy nap, na azok legyenek a te időid. Amikor a férjed nincs otthon és a gyerek alszik máris nyomás fürödni egyet, közben olvass valami jó könyvet vagy pletyka lapot.

Ilyenkor én jól tudtam vásárolni mert elvolt a babakocsiba, sőt ha elaludt simán tudtam nézelődni. Hidd el még most jobb, mert ha nagyobb lesz akkor már nem fog a kocsiban megülni és úgy vásárolni menni, hogy szaladgál melletted még nehezebb ,meg nem mindenhol van beleülős kocsi.

Lehet ha kicsit tudnál magaddal foglalkozni, hogy nő is legyél ne csak anya akkor a kapcsolatotok is jobb lenne a férjeddel.

Találj ki programot pl elmentek az IKEÁba ott veszel valami jó ágyneműhuzatot vagy akármit és közben beültök enni, a gyereked még kap is üveges kaját. Sok gyerek lesz, jól ellesznek, te meg látod majd, hogy a másiknak is néha nehéz :) de valahgoy mégis kikapcsolódsz. Aztán kb fél év múlva nyomás a játszóház.

Az én lányom is ilyen volt, igazi sajtkukac, állandóan pörgött és mászott fel mindenhová, kutyafuttában aludt csak. Aztán rájöttem, hogy én kevés vagyok neki, nagy társaságra vágyik, Hiába foglalkoztam vele álló nap, és énekeltem/ mondókáztam rekedtre magamat.Aztán másfél évesen bölcsibe ment, mert nekem vissza kellett menni dolgozni. Tudom, le fognak pontozni, de nekem ez volt a megoldás, mert a lányom a sok gyerek között megtalálta önmagát. Beszoktatni jóformán nem kellett, mert már a legelső nap bevetette magát a többiek közé, és én már nem is érdekeltem többé. Három nap sem telt el, gond nélkül aludt és evett a többiekkel.Amikor megyek érte boldogan szalad hozzám, de reggel ugyanilyen boldogan rohan a csoportszobába a kis barátaihoz (azóta már "szerelme" is van a bölcsiben). Nem gondolom magam rossz anyának, mindenről lemondtam, ami csak akadályozta azt, hogy vele legyek, két éves már, és 10 óránál többet, és soha egy éjszakát nem töltöttem külön tőle.

De ő ilyen, ahogy mi emberek is különbözőek vagyunk. Van aki társaságkedvelő, vagy aki meg egyedül szeret lenni.

Komolyan, ha agyilag nem is, de fizikailag a munkahelyemen pihenem ki magam, mert akár fél órát is tudok egy helyben ülni, hosszú idő óta végre meg tudok enni egy szendvicset anélkül, hogy kb. nyolcszor fel kellene ugrani közben. Vicces, de a karácsonyi ünnepek alatt mindenki hízik, ellenben én akkkor 1,5 kilót ledobtam, mert két hétig szabin voltam itthon a gyerekkel. Na, ez elmond mindent.:-)

Kedves kérdező, szerintem neked is ilyen természetű a fiad, ha közösségbe kerül, akkor minden meg fog változni, csak kitartás!

15: még sose láttál ikreket.

Amúgy szerintem tényleg az a baj, hogy párkapcsolatban vagy boldogtalan. A gyerek a legkevesebb az egészből.

A 15-ös nemcsak ikreket nem látott,de talán 2-3 éves gyereket sem. Sajnos életkori sajátosság, hogy pakolnak, rámolnak, kíváncsiságból kibontogatják a kenőcsöt, vagy kiszórják a lisztet-cukrot, felnyúlkálnak az asztalra. Minden elismerésem a három gyerekesnek, én pont emiatt nem merek még másodikat vállalni (a korom miatt sanszos az ikerterhesség, és három picivel megbolondulnék azt hiszem).

Amúgy a kérdezőnek talán megoldás lehetne a bérlet játszóházba, vagy vannak ilyen kisgyerek-foglalkoztatók, szokott lenni olyan, hogy bölcsi kóstoló. Tudom, hogy ilyenkor télen milyen macerás megoldani a kissrác szórakoztatását, mert hóban, ónos esőben nemigen lehet menni a játszótérre, de sokszor sétálni sem.