Ti is úgy érzitek, hogy sokkal fáradtabbak/depressziósabbak vagytok, mióta otthon vagytok a babával?

Szerintem ez teljesen normális. Gondolj bele: éled a monoton napokat, a gyereken kívül nincs kihez szólni.

Próbáld megbeszélni a férjeddel, hogy neked nehéz így. Kérd, hogy segítsen - tegye be a mosást, teregessen ki, vagy mosogasson el. Ezek apróságok, de neked sokat jelenthetnek.

Szerintem az is jó ötlet lehet, ha esténként, amikor a párod már otthon van, elmész edzeni, futni, vagy beülsz egy kávézóba, esetleg találkozol egy baráttal, barátnővel. 1 évesen a gyerek már elég nagy ahhoz, hogy pár órára egyedül hagyhasd.

Én is így voltam, de amikor lányom két éves korában visszamentem dolgozni, és minden napunk a rohanásról szólt: korán kelés - bölcsibe rohanás 6:45-re - egész nap meló - majd rohanás a bölcsibe 17 óra körül - aztán hazaérkezés és már csak 1-2 óránk maradt a gyerekre, akkor jöttem rá, hogy hajjj de jó volt otthon "korlátok" nélkül lenni!!!

Persze a bezártság, a monotonitás egyértelműen nem jó, úgyhogy most, hogy jön a második babám, már elterveztem, hogy nem fogok otthon ülni. Egyrészt viszem mindenfelé a gyereket, másrészt rábízom valakire, hogy legyen néha kikapcsolódásom, harmadrészt a házimunkát sem fogom szigorúan komolyan venni. Úgyhogy most úgy indulok neki, hogy én magam is fontos vagyok, nem szabad hagynom hogy mindent magamra vegyek, mert úgy nem leszek boldog igazán. Tehát egy kicsit átalakítom a fontossági sorrendemet, lesz ami lesz! :)

S lazább leszek, és megpróbálom élvezni azokat a kivételes hónapokat, ameddig otthon lehetek. Utána úgyis jön 30-40-50 évig a mókuskerék, míg nyugdíjba mehetek, már ha lesz olyan a mostani 30-asoknak...nem hiszem.

Úgyhogy most kell kiélvezni, nem beszélve arról, hogy júúúj de hamar felnőnek a gyerekek, és akkor aztán csak emlékezgethetek a velük töltött, "monoton" és néha "unalmas" időkre.

Én úgy próbálom megoldani, hogy minden napra van fix program.

Hétfő:posta, gyógyszertár, egyéb elintéznivaló

Kedd:a szokásosnál jóval messzebbi helyre "kirándulás" játszótérre

Szerda:könyvtár, én is beiratkoztam, veszek ki magamnak meg a gyereknek is könyveket,hangoskönyvet, néha vannak gyerekprogramok,könyvtárosok ráérnek beszélgetni stb...

Csütörtök: mondókás baba-mama izé

Péntek:szinte mindig hívunk vendégeket, ha barátnőim jönnek, ők előbb végeznek mint a férjem a munkában, és akkor már hamarabb itt is vannak

Szombat:piac a férjemmel/gyerekkel, mindig eszünk valahol, nem főzök

Vasárnap: kirándulás, vagy valamilyen gyerekprogram, koncert v ilyesmi

Próbálj meg minden napra betervezni valami ilyet, ami miatt muszáj kimozdulni. Nekem is a férjem reggel megy, este jön, kb 10-12 órát van távol, max fürdetésre ér haza este. Nagyik messze de nem is nagyon akaródzik nekik vigyázni az unokára, tulajdonképpen nincs semmi segítségem. Csak a kimozdulás segít. Elején nehéz, de ha megvan a rutin,h minden nap mentek valahova, akkor már félvállról megoldod.

A Te esetedben nagy a kontraszt a baba előtti életed és a babás életforma között. Így természetes, hogy így érzel. Előtte nagyon aktív életet éltél, most pedig az otthoni rutin teszi ki a napjaidat. De ezt tudatosítanod kell magadban, és tenned kell azellen, hogy belesüppedj ebbe. Ugyanis egy kis életet nevelgetsz, a legfelelősségteljesebb munkát látod el, amit valaha is kaphattál. Kaptál egy kis emberkét, egy tiszta lapot, és Te írsz rá elsőként. A gyermeked első éveiben alapozod meg mindazt, amiből Ő a következő 80 évben 'táplálkozni' fog. Az én fiam 22 hónapos. A születése előtt igazi bolygó hollandi voltam, nagyon izgalmas munkám volt, másodállásom is, mert egy pillanatra nem tudtam megülni a fenekemen. Az első pár babás hónap engem is próbára tett. Sokszor éreztem én is depisnek magam, de rájöttem, hogy ez az óriási kontraszt volt az oka. Én kihívásnak élem meg az anyaságot. Sokat tanulok magamról, közbem pedig a világ legnagyobb csodáját viszem véghez minden nap: egy emberkét nevelek, aki a társadalmat majd jobbá fogja tenni azáltal, hogy annak része lesz. Minden anya, aki komolya veszi ezt a feladatot, igazi hős a szememben!

Szerintem kár depis gondolatokkal megmérgezni ezeket a csodás éveket, a gyerkőcöd első éveit. Ezek sosem térnek vissza, ellenben iszonyat gyorsan elröpülnek. Ahogy túljutottam anno az első pár borongósabb, depisebb hónapon, rájöttem, hogy a korábbi rengeteg energiámból profitálhatok is: ahogy kinyílt a fiam értelme, el kezdtünk jönni-menni, itthon rengeteget játszunk és tanulunk, egy pillanatra nem lankad az érdeklődésünk, és most van egy hiper értelmes, kíváncsi energiabomba 22 hónaoos kisfiam, akivel tényleg öröm az élet. Alig várom a közós programokat, figyelem és csodálom, ahogyan kezdi megismerni a világot, imádom, hogy igazi közösségi kiskrapek, rengeteget megyünk gyerekek közé... Szval, hajrá! Szedd össze magad, és kamatoztasd az energiáidat a gyermeked nevelésében!

Ja, és jövő héten szülöm a második babánkat, alig várom, hogy Őt is elkezdhessük megismerni! Nagy kaland!

Igen.

Nekem még bűntudatom is van, ha pl. nincs kitakarítva, vagy nem mosogattam el este, és azon kattog az agyam, ha lefekszem, hogy holnap akkor még ezt kell megcsinálni, meg azt.... :)

Örülök, ha anyósom elviszi 1 órát sétálni vagy a dédihez a kisfiamat, és akkor van 1 órám, amikor pl. hajat mosok, lábat borotválok, amire amúgy tök nincs időm.

Ez van, remélem, ahogy nő, majd alakul, és több időm/energiám lesz.

Kitartást.

4-es vagyok:

Kérdező, látom nálatok is csak vendégségbe jönnek a nagyszülők, segítség még véletlenül se. Eszükbe se jut mondani, hogy levisszük egy órára a gyereket sétálni, addig tudsz nyugodtan haladni, amivel el vagy maradva. Én nem töröm magam, kapnak bolti sütit meg üditőt és kész. Amit én főzök amúgyse jó szerintük.Ne foglalkozz sütivel meg ilyesmi, ha nem tetszik, ne jöjjenek máskor, vagy hozzanak:)

Tényleg próbálj meg "programokat" szervezni, a könyvtár nagyon jó, mi is voltunk, a gyerek ingyen is beiratkozhat. Nekem már másfél éves, pont ma voltunk és húsz percet ellapozgatott egy mesekönyvet. Mennyei volt húsz percet bambulni amíg ő "olvas". Szóval kitartás, hátha a te gyereked is rákap!