Szörnyű anya vagyok, soha nem fog hozzám kötődni a kislányom?

Kedves kérdező! Amiket megélsz, azok érzések, így nehéz lesz téged "tényekkel" megnyugtatni, de azért megpróbálom:)

1. Ha utána nézel a fejlődés lélektannak, akkor megtanulhatod, hogy a babák kb 3-4 hónapos korukig mindenkire mosolyognak, nem kötődnek kizárólag az édesanyához. Ez evulóciósan van így, megvan a maga haszna. (nem diszkrimináló szociális válaszkészség a neve) Ez nem függ az etetés formájától, sem a babával való foglalkozástól. 3-7 hónapos korukban kezdenek az elsődleges gondozó felé megkülönböztetetten figyelni, kötődni, majd Kb 6-8 hónapos koruk közé esik egy olyan idegrendszeri fejlődés, amire a szoros kontaktus keresés, aktív közelség jellemző.

Tehát a babád viselkedése TELJESEN ÉLETTANI!!! Az, hogy a szomszéd babájába mást láttál bele, ez valószínűleg a saját kivetített érzéseid, bűntudatod miatt van.

2. Az, hogy nem rajtad alszik el miért lenne hátrány? Én a második gyerekem alvását úgy alakítottam, hogy az ágyában aludjon el, kis cumival, simivel, mivel több gyerekem van, nincs időm hosszas altatási ceremóniákra, a nagyobbal is foglalkoznom kell.

3. Miért gondolod, hogy a baba etetési módja határozza meg a kötődést és a kettőtök közötti kapcsolatot? Tápszeres etetés miért ne lehetne meghitt és összebújós?

Úgy gondolom, hogy sokat böngészel az interneten és sok mindent félreértesz a kötődéssel kapcsolatban.

A kötődés kialakulása nem a szoptatás meglétén, vagy hiányán múlik, hanem a kettőtök közötti kapcsolaton, a te érzékenységeden, amivel értelmezed a babád jelzéseit és reagálsz rájuk, illetve a babádon is múlik, hogy milyen jelzéseket ad. Ez egy kölcsönös folyamat, egyáltalán nem kizárólag az anyán múlik. A modern kutatások ezt a régi hiedelmet már elvetették.

4. Azt, hogy a kicsi jól kötődjön úgy éred el, hogy te magad biztonságot nyújtasz a számára. Ha éhes megeteted, ha álmos segítesz neki elaludni, ha fáj valamije vígasztalod, ha érdeklődő és aktív, akkor játszol vele, énekelsz, mondókázol, majd hagyod önállóan is játszani. A rendszeres foglalkozás, kölcsönös tevékenységek fogják a kötődést megszilárdítani, amihez az kell, hogy te magad tudjál most elsősorban szeretetet adni és nem elvárni azt a babádtól. Ehhez rengeteg alázat és feltétel nélküliség kell.

A szeretethiányodat és az ebből következő lelki nehézségeid megoldását te magadnak kell intézni és nem a babától várni.

Emiatt és a szülés közbeni trauma miatt érdemes lenne felkeresni egy pszichológust, hogy segítsen átkeretezni az eseményeket, érzelmeket.

A babádnak szüksége van rád, akár szoptatod, akár nem.

Az én kisfiam császárral született, gyakorlatilag csak másnap kaptam őt meg. A szoptatással én is megküzdöttem, nekem sem ment, így Boti is tápszeres lett. Egy ideig én is csak azt éreztem, hogy nem vagyok másra jó, mint hogy kivasaljam a ruháit, megetessem és elmosogassak. Másra nem is kellek neki. De ez egyértelmű baromság volt és minél idősebb (maholnap 6 hónapos), annál jobban ragaszkodik hozzám, illetve sokkal egyértelműbben ki tudja fejezni, ha én kellek neki és nem csak valaki, aki a szükségleteit kielégíti.

A babád éhes volt, a lehető legjobban döntöttél, amikor tápszert adtál neki.