Hogy tudnám Vele megértetni, hogy az ilyen fiatalok, mint mi, alkalmatlanok szülőknek?

Én 19 éves koromban szültem meg a kislányunkat, párom akkor volt 20. Nem tervezett baba volt, mégis felnőttünk a feladathoz..mi is lemondtunk a bulizásról, a nyaralásról, sok mindenről de megérte! Soha nem fordult meg a fejünkben h a könnyebbik utat válasszuk. Soha! Pedig én sem éreztem magam késznek rá..de őszintén mikor érzi magát késznek valaki arra h ekkora felelősséget vállaljon? Szerintem a legjobban az előző kommentekből írta valaki..anyává válni. ez a kulcsszó! Felnőttünk a feladathoz, senki nem segített nekünk, mindent én és a párom tapasztaltunk ki és imádjuk, a szerelmünk gyümölcse és a legjobb dolog az életünkben. Imádunk este összebújni hárman, mesét nézni, látni ahogy fejlődik, vígasztalni ha sír..és igen nem csak rózsaszín köd, mert itt nem az van amit te akarsz, nem akkor alszol, kelsz, eszel stb..mikor te akarsz..hanem ahogy ő "diktálja"..de a világ legtöbb szeretetét, ŐSZINTE szeretetét kapod/érzed miatta. Most 1 éves múlt a lányunk, sosem voltam ennél boldogabb életemben mint most és szerintem van a fiatalságnak is rengeteg előnye..te rég túl leszel a nehezén, lesz egy iskolás gyermeked és még nem vagy 30 sem. És Rengeteg türelmed lesz hozzá (mondjuk ez emberfüggő) Mikor 20 éves lesz még nem leszel 40 se és ugyanúgy eljárhattok akár együtt szórakozni, rengeteg közös progira ami egy kis időre kimaradt, fiatalos, vagány szülei lesztek. És nem akár fiatal nagymama is lehetsz..tapasztalatból mondom h igenis fel lehet nőni a feladathoz!! Hiszen a gyermekedről van szó..itt már nincs az h akarom vagy nem akarom őt.. Ő már VAN! LÉTEZIK!! Ott bent dobog a szíve a tiéd alatt! Nem mindig a könnyebb út a jó! A boldogságot sem adják ingyen. Jól gondold meg! 20N

22-es! Ne írj már baromságot! 5 hetesen is doboghat a szíve a gyereknek, mert nem minden baba középidőben fogan, van aki előbb és a terhességi heteket, főleg az első időkben még a menzesz alapján számolják. Ha egy gyerek a középidő előtt fogant, akkor már a menzesz szerinti 5 hetes korban már simán lehet embrió is. Később valószínűleg helyesbítik a terhességi hetet. A másik, amiben tévedsz, hogy bár szülhet a kérdező még több gyereket később, de ezt a babát már soha senki nem fogja visszaadni neki. Élhet boldog életet, de valaki mindig hiányozni fog. A többséggel nem így van, ahogy írtad, hogy 30 évesen jön rá, hogy ő még bulizni akart. Ez csak egy ostoba érv. Akinek ott van a gyereke, szereti,öleli, puszilgatja, mindent megtesz érte, az soha, de soha nem bánja meg azt, hogy megszülte őt. Írtam, anyává válunk, és ebben a folyamatban át is alakulunk. Más lesz az értékrendünk. Egy 30 éves nő nem vágyik már arra, hogy tizenéves módjára bulizgasson és részegre igya magát. Ha mégis, akkor ott nagy bajok vannak, de nem azért, mert korán szült...

21-es vagyok és egyetértek a 23-as válaszolóval! Attól mert fiatalon szültem semmit sem kényszerből csinálok, semmivel sem vagyok különb ettől, én is ANYA vagyok. Nem egy felelőtlen tini aki "meztelen seggre" vállalt gyereket.. Honnan tudod én mire vállaltam? Az én gyerekem nem egy buliban fogant egy jött-menttől..azért mert 10 évvel fiatalabb vagyok nálad még éretten és felelőséggel nevelem a gyermekem. Szívből örülök annak h ilyen szépen alakult az életed, a társadalom által elfogadott ideális korban szültél gyermeket, akit terveztetek a pároddal..de én nem szeretem kevésbé a gyermekem attól mert ő meglepetés volt számunkra. Én most nem azt mondtam h gyerünk essen teherbe fiatalon mert itt már nincs választás. Már adott a szituáció, ott van az a pici baba a hasában. (nem kell ez a gyerekes kötekedés h 5 hetesen nem doboghat a szíve, meg mindjárt jön h még nem pici baba, hanem sejtcsomó..stb.) mert ebből nem ezt a következtetést kellett volna levonni: h még nem dobog a szíve. A hangsúly nem ezen volt, hanem azon h már fejlődik benne egy élet..Én arra próbáltam rávilágítani h azért mert valaki fiatalon válik szülővé még nem áll meg az élet. Nem azt mondom h 15-16 évesen legyen valaki anya, mert olyankor még nem is kellene szexuális életet élni egyrészről, másrészről erősen kételkedem abban h egy 15 éves stabil anyagi háttérrel rendelkezzen önerőből. De én a huszonéveseket, nem tartom már tinédzsernek. Ha fent tudják tartani magukat és biztos alapokon áll a párkapcsolatuk is, igenis meghozhatnak annyi áldozatot a gyermekükért ha már úgy hozta az élet h megfogant, (az ő jóvoltukból) h háttérbe szorítják az egyéni érdekeiket, a kényelmet, a szórakozást, mert NEM ÖRÖKRE kell lemondani ezekről. Sokkal több élményt kap az ember a gyermekétől, megtanulja mi az önzetlenség, mi a féltés, mi az őszinte tiszta érzés, gondoskodás. FELNŐ, gyermeke számára egy példa lesz. Példa lesz arra milyen felnőtt váljon majd belőle. Ezt az "éld ki magad" dumát is egy nevetséges közhelynek tartom..valaki egyszer kitalálta és mindenki ezt szajkózza.." ne hogy már egy emberrel feküdj le életedben, ÉLD KI MAGAD..nehogy vállald a felelősséget, vetesd el mert még nem élted ki magad..bulizz szórakozz..nagyon nagy élmény lejárni a büdös szórakozó helyekre ahol attól kell rettegni h vmit belekevernek az italodba, ahol már szexelhetsz egy illetővel akit mindössze 2 perce ismersz és még a nevét sem tudod..részegre iszod magad és kiposztolhatod a facebookra h fú de beb*sztam hétvégén..nagy élmények..(tisztelet természetesen a kivételnek, mert nem mindenkinek ezt jelenti a szórakozás) de ezek akkora nagy dolgok, ami miatt "ki kell élni magad" ? Amit a gyereke miatt megbán az ember h kimaradt az életéből? Én nem érzem magam kevesebbnek, nem érzem csalódottnak h 20 évesen nem ez az életem..és ez NEM kényszerből van..hanem mert más az értékrendem..mert nem kortól függ az h az embernek milyen a felfogása..van aki 35 évesen sem érett egy gyerekre..van aki huszonévesen igen, vagy fordítva. Még1x hangsúlyozom nem az számít h tervezett a baba, nem tervezett, 20-30-40 évesen szülöd..hanem az h ANYA lettél. Valakinek a legelső személy az életében. Valakinek aki a te méhedben fejlődik, össze van kötve veled, nem csak fizikailag hanem lelkileg is. Biztonságot nyújtasz neki azzal h vagy, h létezel. Aki ha sír, nálad nyugszik meg. Kedves kérdező ez a te életed, senkinek semmi köze hozzá hogy döntesz, mert a te dolgod, illetve a párodé is. De vigyázz mert van egy dolog amitől az ember nem tud elbújni, nem tudja nem érzékelni. Ezt úgy hívják lelkiismeret. Ami bizony megszólalhat. Lehet nem most, de telhetnek az évek mire 'rájön' arra h most bizony meg kell szólalni. És az bizony kemény lehet. Nagyon kemény. Dönts úgy h ez a lelkiismeret mindig tiszta maradjon és boldog leszel! Nagyon boldog!

12-es vagyok, ezen az oldalon MINDENKI védekezés mellett esik teherbe. A valóságban viszont szemtől szemben érdekesmód még senkivel nem találkoztam aki védekezett és teherbe esett volna (pláne rendszeresen szedett gyógyszernél). Mondd már meg melyik gyógyszert szedted, komolyan érdekel, mert akkor azt nem szedem és az ismerőseimnek sem ajánlom.

[link]