Kérlek olvassátok el a történetemet, hogyan éljem túl ezt a lelki válságot?
Szia!
Komolyan mondom, hogy a sírás kerülget a történeted olvasása után...
Nálunk nincs ilyen, nem vagyok én alárendelve a férjemnek, szóval miután kivettem volna a gyerek szájából a matricát, odaléptem volna hozzá és úgy szájba vágtam volna... Majd közöltem volna vele, hogy akkor most lehet pakolni és majd küldöm a válóperes papírokat. (közös házban élünk mi is amin hitel van, de húzzon el az aki hibázott)
(annyit azért megjegyeznék, hogy nem vagyok verekedős, nem ütöttem még meg soha a férjemet és ő sem engem)
És akkor még annyit sem, hogy másnap bocsánatot kérjen??? Esetleg szabadkozzon, hogy nem akarta csak megijedt mert félt hogy meghal a gyereketek??? Természetesen ez sem mentség, de hogy még ennyit sem???
Te ennek az embernek ennyit jelentesz? Magyarul semmit?
Azonnal találd ki hogy ő megy el vagy te a gyerekkel, legyél határozott, közöld vele hogy te egy ilyen emberrel nem fogsz tovább élni. Ne maradj ebben a kapcsolatban. Mivan ha legközelebb úgy üt meg hogy a gyereknek is baja lesz???
Mellesleg ne hibáztasd magad, emberek vagyunk, hiába igyekszünk mi anyukák, a gyerekek mindent megakarnak enni. Amikor azt hiszed hogy már mindent elraktál a környékéről akkor is talál valamit amivel akár meg is fullaszthatja magát...
Nálunk egy eset volt amit én nagyon elrontottam és hetekig furdalt a lelkiismeret, a férjem bevásárlás utáni pakoláskor beleejtett egy bébiételt a műanyag kosárba amibe amúgy pakolt, az üveg széttört, viszont annyira egészben volt még a babakaja hogy gondoltam kikanalazom az ép részeket és másnap megkapja a gyerek.
Másnap amikor adtam neki az egyik falatot nagyon nem akarta elfogadni, ki is lökte a kezemből a gyerek a kanalat, amiről a babakaján kívül egy üvegszilánk is leesett... Azt hittem elájulok, rettenetesen féltem, annyira mérges voltam magamra, hogy hogy lehettem ennyire hülye, hogy egyrészt összeszedtem a babakaját, másrészt pedig ha már muszáj volt összeszednem legalább szűrtem volna át vagy vmi... de egyáltalán miért is volt annyira fontos hogy abból az összetörtből kikaparjam az ép részeket... Még most is szégyenlem magam ahogy leírom neked...
Napokig rettegtünk, nehogy véreset kakiljon, bújtam a netet, hívtam az orvost stb... nem tudtak volna mit csinálni vele, vártunk. Nem lett baja, de ne tudd meg mit éltünk át. A férjem aki amúgy nagyon szeret minket és foglalkozik velünk, gondoskodik rólunk, bár mérges volt, nem szidott le. Tudta, hogy anélkül is nagyon bánom amit csináltam.
Sajnos ilyen esetek előfordulnak, az ember akaratlanul is hibázik...
Nagyon sajnálom, hogy ezt kellett átélned. Mindenképp lépj valamit, ne maradj vele. Ha indulatból így megtud téged ütni, akkor később a gyereket is megüti majd, hidd el.
Minden jót kívánok!!!!!!!!!!!!
43-as vagyok
Gondoljuk már végig, megijedek hogy megfullad a gyerek, majd jó nagyot rávágok az anyára akinek a KEZÉBEN A GYEREK... ????? Most akkor attól félt hogy meghal a gyerek vagy megakarta ölni azzal hogy jól pofánüti az anyát aki akár ráeshetett volna egy üvegasztalra is??? Nem akarom túlcifrázni stb... de ebből ugyan úgy baj lehetett volna. Nincs ebben ráció, nehogy már a végén a férjet hozzátok ki jól a szituból mert aggódott a gyerekéért... A kérdező aggódott érte, felkapta és próbált a gyereknek segíteni, akit az apa pedig hátráltatott a pofonnal.
Az apának azonnal fejjel lefelé ráznia kellett volna a gyereket, nem végig nézni ahogy az anya odaér, felkapja a gyereket majd még rásózni egyet...
43-as vagyok még mindig.
Azért azt sem felejtsük el, hogy még egy bocsánat sem hagyta el az apa száját... Szóval meg sem bánta.
Kedves 38 és 44, a ti történetetek nagyon-nagyon messze áll a kérdező esetétől, ezek alapján se lehet egy csöppet sem kissebbíteni a férj tettét!
Mi az, hogy meg lehet érteni, hogy így elborult az agya? Nem, ha bepánikol, max. azért kever le egyet az anyának, hogy kirángassa a kezéből a gyereket, mert annyit se néz ki a feleségéből, hogy ki tudja szedni a gyerek szájából azt, amitől fuldoklik. (Ez illett volna amúgy a lekezelő viselkedésére.) De nem, esze ágában se volt segíteni. (Persze, ha ő aktívan csinál valamit a gyerekkel, még őt terheli bármi felelősség...) Ez nem normális dolog, a pasi agybajos, ha vészhelyzetekben így reagál! Szabadulni kell tőle, nincs mese, mert ennek semmi jó vége nem lesz! Az egy dolog, hogy most ütött először, de a verbális erőszak már javában zajlott, ez csak egy újabb lépcső egy olyan úton, aminek csak rossz lehet a vége.
44-es, a te eseted össze sem hasonlítható a kérdező esetével!
A kérdező már így is bántalmazó kapcsolatban élt, csak eddig lelkileg bántalmazták, szavakkal. Egy anyának, aki megtesz mindent a kisbabájáért, gondoskodik róla, rendben tartja a háztartást, tényleg azt kell mondania az élete párjának, hogy szar anya és nem való neki a gyerek?! Mert szerintem nem ilyen egy támogató férj...
Nem segít a férje semmit, nem veszi ki a részt a babagondozásból, gyereknevelésből, de a hibát rögtön észreveszi és szavakkal, legutóbb tettekkel torolta meg.
Az ilyen ember bizony ütni fog másodszor, harmadszor, sokadszor! Ez nem egy szédült, hisztis picsus helyrerakása volt!
Egy vészhelyzetet úgy reagál le, hogy lecsavar egyet az anyának, ahelyett, hogy a gyerek torkába nyúlt volna a papírdarabért! Ráadásul, tette mindezt úgy, hogy az anya karjában ott a hat hónapos csecsemő! Nem, erre nekem nincs mentség!!!!!
Ez egy szemét alak, szabadulj meg tőle!
Amikor legközelebb találkozol vele, lehetőleg legyen veled valaki, barátnő, családtag, az a legjobb, ha férfi az illető. Esküdözni fog, hogy ő soha többé... Mindig lesz kifogása, miért volt a pofon... Aztán majd jön a szöveg, hogy te megérdemelted, te provokáltad, mindig te vagy a hibás, amiért meg kell téged ütnie!
A gyerek sem marad mindig kicsi baba, lesz belőle hisztis kisgyermek is, az pedig még embert próbálóbb időszak. Képzeljétek, milyen lehet, amikor egy három évest ütnek meg teljes erővel. Ha a kérdező egyetlen pofonjától elesett, mi történhet a kicsivel?! Ne jussatok el idáig!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!