Egyedül maradtam félek, mit tegyek?

Amíg anyatejen esetleg teán kívül nem adsz neki mást enni, nem bántalmazod és hasonlók, nem teszel rosszat neki.

Néha van úgy, hogy egy kisbaba sír, és nem tudjuk megnyugtatni. Ha mindent kipróbáltál és nem nyugodott meg, vedd ölbe, ringasd, énekelj neki, beszélj hozzá és várj. Fél óra után próbáld ki újra a pocak masszírozás, pelus, tej módszereket, aztán térj vissza a "sajnos nem tudok segíteni, de itt vagyok veled" hozzáálláshoz.

Először is nyugodj meg és ne pánikolj! :) A kisbabáddal egy különös szimbiózisban vagytok, a te érzelmeid simán átmennek rá is. Ha te nyugtalan, ideges vagy, halál tuti biztos, hogy akármit csinálsz, ő is az lesz! Mivel még nemrég bújt ki a pocakodból, így elevenen élnek benne az emlékek, hogy milyen volt odabent. Ha evett, aludt, tiszta a pelus, nincs melege, nem fázik és még mindig sír, hiába ringatod, már leszakad a karod, akkor feküdj le hanyatt, vagy csak simán dőlj hátra kényelmesen. Fektesd hasra a babád a mellkasodra. Mivel most hideg van, így nem kell levetkőznötök, a lényeg, hogy a mellkasod hagyd annyira szabadon amennyire tudod és a kis arcát próbáld úgy helyezni hogy hallja a szíved dobogását. Lélegezz nyugodtan, lassan. Közben dúdolhatsz valami kedves dalt és ritmusosan paskolhatod a kis fenekét vagy simizheted a hátát. Az sem kell, hogy teljes csend legyen, nézheted közben a tévét, hallgathatod a rádiót. Ne add fel néhány perc után, mert ha sűrűn változtatod a pozíciót, akkor az csak összezavarja. Az én kicsikéimet egyébként a cici szinte mindig megnyugtatta, de van aki ezt nagyon ellenzi, mondván, ne a cicin cumizzon a gyerek, de az enyémek (2 manó) nem fogadták el a cumit. Nagyon szerettek ölben nézelődni, ha odaálltunk az ablak elé, csak a nap ne süssön közvetlen a szemébe. Ha úgy látod, hogy nagyon tekereg, emelgeti a lábát, próbáld ki, hogy a két kis térdét feltolod a pocakjához és az óramutató járásával megegyezően körözöl velük, vagy a pociját nyomod óvatosan és úgy masszírozod. Ez akkor segít, ha a szelek bántják. Az első gyerekem sosem kellett büfiztetni, ő szerencsére jó technikával szopizott, a másodikat már igen, de sosem számoltam hány büfi jött. Ő viszont iszonyat bukós volt az elején, rengeteg tej jött belőle, volt, hogy fél órával a szopi után feküdt a hátán az ágyon és mint valami gejzír, feltört belőle egy csomó tej. Hirtelen az Ördögűző jutott eszembe a jelenetről, eléggé megijedtem. :) De teljesen rendben volt, felvettem, büfiztettem még, de már nem jött semmi. Azt, hogy melege van, vagy fázik a tarkóján tudod ellenőrizni, a keze lehet jéghideg akkor is, ha minden rendben, mert ők még akaratlanul is ökölbe szorítják a kezüket és kipréselik belőle a vért. Ha a tarkója nagyon meleg, izzadt, akkor vegyél le egy réteg ruhát. Ha hidegnek érzed, akkor takard még be. Van amelyik baba szereti, ha be van pólyálva, bugyolálva, mást kifejezetten zavar, inkább akkor érzi jól magát, ha szabadon kalimpálhat. Ezek mind olyan dolgok, amiket ki kell a saját babádon tapasztalnod, erre (is) való a 6 hét gyermekágyas időszak. Hidd el, hipp-hopp belejössz és kis idő múlva a babád minden rezdülését ismerni fogod! :)

Gratulálok a kisbabádhoz és jó egészséget, sok boldogságot kívánok nektek! :)