Egyedül maradtam 2 hónapos kisbabámmal. Hogy lehet ezt
túlélni? Ő a mindenem, van még aki így járt? Egyedül
is lehet boldogulni?
Figyelt kérdés
Szülök támogatnak, van saját otthonom. Csak a gyerekemnek apa is kellene...
2010. júl. 15. 08:29
1/7 anonim válasza:
Túl lehet élni de idő kell hozzá.Viszont ami sokat számit hogy van segitséged.Még nagyon pici a babád:( Nem is értem az ilyen férfiakat?!...
Szóval kitartás nem lesz egyyszerű, sem lelkileg sem fizikailag de pár hónap alatt tökéletesen jól fogod magad érezni!Én is egyedül maradtam a kisfiammal az első 6 hónap volt rossz,utána már tök természetesnek vettem hogy mi csak ketten vagyunk.Mondjuk az apja jön sűrűn és el is viszi és a gyerek is szereti, csak mi nem jöttünk ki egymással, nyilván ha nem foglalkozna a gyerekével azt még rosszabbúl élném meg..De nem hanyagoltam el magam kikapcsolódom, sportolok jól érzem magam a bőrömben, imádom a gyerekem és most már talán lelkileg is készen állok egy igazi kapcsolatra.De hogy újra szépnek lássam a világot, és ne sajnáljam magam/magunkat sok idő kellett.
2010. júl. 15. 08:46
Hasznos számodra ez a válasz?
2/7 anonim válasza:
Te még "szerencsés" vagy, mert ott a családod akik támogatnak és az otthonod.... engem is majdnem elhagytak, de nekem senkim sincs, se kutyám, se macskám. És ha egyedül maradok, a lakás is úszik, mert egyedül nem tudom fenntartani. Megalázkodtam, és tűrök, így maradt.... de a gyerek miatt sajnos kell. Kitartás, túl fogod élni, szurkolok!!
2010. júl. 15. 08:54
Hasznos számodra ez a válasz?
3/7 anonim válasza:
Bocs hogy ezt irom.De pont a gyerek miatt nem kell azt eröltetni ami nem működik.Persze kell egy második esély(ha van rá lehetőség) hiszen akkor nem okolhatod magad hogy meg sem próbáltad.De az hogy továbbra is megalázzanak kihasználjanak stb.. nem lehet hosszútávon csinálni.Nyilván jól át kell gondolni amár csak az anyagiak miatt is,de a gyerek nem lehet kizárólagos oka az együttmaradásnak.Amikor együtt éltünk napi szinten ment a veszekedés,a feszültség érezhető volt, ez persze a gyerekre is kihatott.Amióta egyedül maradtunk tökéletesen kiegyensúlyozott a gyerekem nyugodt és szereti az apját.Most 21 hónapos, de ha tűrtem volna én is és elhúzódott volna 5-10évig ez, akkor a gyerek sérülne, én sérülnék meg kell adni az esélyt a boldogságra.
2010. júl. 15. 09:05
Hasznos számodra ez a válasz?
4/7 A kérdező kommentje:
Nem tart rám igényt, nem szeret már. A gyereket állítólag szereti. A terhesség alatt nem akart szexelni velem és elhidegültünk, majd bántottuk folyamatosan egymást. Most meg már nem látja bennem a nőt és nem tud felém közeledni. Közölte hogy kizárólag a gyerek miatt maradna együtt velem.
2010. júl. 15. 10:03
5/7 anonim válasza:
én azt tanácsolom, hogy így ne maradj vele, később lesz csak rosszabb!
én a helyedben felkeresnék hozzád hasonló, egyedüli anyukákat, velük találkozgatnék, hiszen csak ők értenek meg!
2010. júl. 15. 10:23
Hasznos számodra ez a válasz?
6/7 anonim válasza:
Hátha igy nyiltan kimondta hogy te egyáltalán nem kellesz neki akkor nem is szabad vele maradni,hiszen ez változni nem fog.Látogassa a gyerekét rendszeresen(ez persze neked nagyon nehéz lesz),neked arra kell törekedni hogy ne neveld ellene(ami szintén nehezemre esne a kezdeti időszakban amikor dühös vagyok az exre)erő kell hozzá az biztos.
De semmiképp ne maradj vele szerintem,amúgy van valakije?
2010. júl. 15. 12:15
Hasznos számodra ez a válasz?
7/7 A kérdező kommentje:
Tagadja hogy lenne vkije. Alkalmi partner lehet hogy van, de barátnő biztosan nincsen. A lakásban a cuccaim, közös képek még megvannak.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: