Akinek még nincs gyereke, el tudja képzelni milyen az?

Hát szerintem teljes egészében nem. Én legalább is sok dolgot máshogy képzeltem, vagy egyáltalán nem is gondoltam rá, amíg nem lett gyerekem. Pl. hiába mondták, hogy milyen az, amikor hónapokig nem alszol, mert kelni kell a gyerekhez, én azt hittem, el bírom képzelni, de a képzeletem messze alúlmúlta a valóságot :D De hogy jót is említsek, mindig mondták, hogy amikor elkezdenek beszélni a gyerekek, azt ha más nem is, de az anyukájuk megérti. Ezt nem tudtam elképzelni, mert az ilyen kezdeti kis szavak szerintem sosem hasonlítottak azokra a szavakra, amiket a gyerkek ki akartak mondani. Aztán most, hogy az én gyerekem kezd beszélni, mindent megértek (vagy majdnem mindent) amit mond, pedig idegenek még elég keveset értenek belőle. Aztán azt sem tudtam elképzelni, hogy hogy létezhet az, hogy egy anyuka MINDIG felébred arra, ha a babája egyet nyikkan, mert én elég mélyen tudok aludni, én féltem, hogy nem ébredek rá fel. Pedig még a másik szobából is hallom. Akármilyen mélyen is alszom. Azt se nagyon értettem, hogy lehet az, ha az anya egy ágyban alszik a babára, akkor nem fekszik rá, nem löki le, stb., mert én még a lepedőt is lerúgom minden éjjel. Aztán érdekes, a gyerek még mindig sértetlen :) Jó, nem is alszunk egy ágyban rendszeresen, de éjjel sokszor átkéretőzik (pici kora óta, de már 2 éves), van, hogy csak hajnalban, van, hogy már éjjel kettőkör, vagy, hogy egyáltalán nem, de még sose esett le, álmomban is figyelek rá. Igaz, hogy ha mellettem alszik, vagyis inkább amikor kisebb volt ez akkor volt igaz, akkor az nekem már nem volt oylan pihentető alvás, mert akkor már nem aludtam olyan mélyen. Mostmár ugyan úgy alszom tovább, ha átjön, mert már nem esik le, a saját ágya se rácsos, meg ha ki is túrnám, úgyis csinálna magának helyet :) Mondjuk szerintem még nem túrtam ki, nagyon összhangban tudunk aludni. Ja, meg az is hihetetlen volt, hogy az anyukák megérzik, ha beteg a gyerek, akkor is, ha még nincs szinte semmi tünete. Ezt most tapasztaltam, nekem kicsit rekedtnek tűnt a gyerek, pedig kérdeztem a bölcsiben is, hogy ők nem vették-e észre, de szerintük semmi baja nem volt (amúgy mindig mindent észrevesznek kapásból, elég nagy a tapasztalatuk), de azért elvittem dokihoz és tényleg beteg volt, csak szerencsére időben kiderült. Pedig nem vagyok az az orvoshoz szaladgálós, túlparázós fajta.

De még sok ilyen van, amit régen nem értettem, vagy hittem is meg nem is, vagy csak nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet, aztán szép sorban megtapasztaltam.

Totál egyetértek az előttem szólóval. Én sem tudtam elképzelni, hogy milyen érzés anyának lenni.

De amit azóta érzek, hogy a kisfiam megszületett, nem tudom leírni. Hiába császárral szültem (30 órás vajúdás után), ő belőlem van, ott volt bennem 9 hónapon keresztül, szétrúgta az oldalam, a gyomrom, a mindenem, iszonyatosan sokat szenvedtem az utolsó két hónapban (nyár volt, pont a legmelegebb), egyszerűen fantasztikus érzés tudni, hogy ő a kisfiam.

Amikor szopizik, és rám néz, olyan hála van a szemében, amit leírni nem lehet. Vagy ha éppen csukott szemmel szopizik, akkor azt az elégedettséget látni az arcán...

Ha egy érintést el lehetne tenni emlékbe, akkor eltenném a pici tenyerének az eszméletlen puha tapintását. Én úgy hívom, hogy bársonytenyér. :)

Szóval olyan dolgok ezek, amiket csak akkor élsz át, ha már van gyereked. :)

Banyuci

Ja, és még valamit eltennék emlékbe. A kis lábikójának az izzadt, savanyú szagát. :) De azt is imádom, és állandóan puszilgatom! :)

Banyuci

Az izzadt lábikóról eszembe jutott a "savanyú gyereknyál" ahogy barátnőm mondja :) Tök undorítónak hangzik, de olyan édes savanyú illata van, mint az ecetes tésztának :D

első

Elképzelésem az volt, de a valóság az teljesen más. :)Tényleg 24 órás feladat, de leírhatatlan érzés, amikor először rád mosolyog a babád.

14 hetes kislány anyukája

A kollégáim mindig kérdezgették mikor lesz gyerekünk. Én meg olyan szánalmasnak tartottam, hogy terhesnek lenni, meg otthon ülni a kölyökkel...fúú totál agyrém téma volt. 1x azt mondtam a kollégámnak, hogy: - nekem nem kell purtyé!

Na most ezt mikulás napkor poénból meg is említette :).

Szóval 1 szép nap úgy alakult, hogy terhes maradtam. És abban a pillanatban más érzéseim lettek és ez a 9 hónap alatt úgy megváltoztatott, hogy sokan nem ismernek rám.

Én mint anyuka??! Furcsa is, sosem tudtam elképzelni, de a férjemről sem, hogy szülők leszünk... és mégis. Most várjuk a 2.-at, ő már tervezett volt. Annyira fantasztikus élmény volt szülni is, hogy hihetetlen.

A lányom most 17 hónapos és sosem gondoltam, hogy ilyen szuper anyának lenni. Előtte olyan gáz dolognak tartottam, hogy állandóan a gyerekéről beszél, meg nem hagy élni a gyerek. Persze most 28 vagyok, tehát megvolt a bulizós korszak, férjemmel 5 év után jött a gyerek és addig rengeteget utaztunk, nekünk sosem voltak alvós, evős problémáink, pedig 1 éves koráig szoptattam és 5 hónapig csak anyatej. Se cumi, se cumisüveg...

Amúgy mióta gyerekem van a régi énemből kiindulva vigyázok rá, hogy ne a gyerek legyen a fő témám. Ha kérdezik mesélek.

Egyébként az utazás sem olyan nagy korlát, mert a lányom 7 hónapos volt és már vittük kirándulni. Jól meg kell szervezni, az biztos, meg kötöttebb, de mindent meg lehet oldani.