Tapasztalta ezt valaki Postán, vagy egyéb hivatalokban?

Én terhesen egyszer voltam olyan szituációban, hogy álldogálnom kellett. Az ügyfélszolgálat tele volt, minden ülőhely foglalt volt. Senki nem adta át a helyet, pedig már a 8. hónapban voltam. A lány, aki jött velem, ő kérdezgette fennhangon, hogy senki se adja át a kismamának a helyet? És senki se adta át.

Nekem is van egy postai történetem. Szintén terhes voltam, kb. 5-6 ember volt előttem a sorban, köztük egy anyuka egy csecsemővel hordozókendőben. Egy öreg néni szólt neki, hogy álljon be elé nyugodtan. Erre egy másik öregasszony elkezdett óbégatni, hogy minek engedi be, mert hogy ő is nagyon siet. Mivel - és ez komoly - otthon hagyta egyedül az 1 éves unokáját, aki lázas beteg. Erre persze jöttek a megjegyzések, hogy mennyi esze van, meg hogy normális-e, meg biztos, hogy fontos volt-e lejönni a postára épp akkor csekket feladni. Persze teljesen fel volt háborodva, sőt, szerinte őt is előre kellett volna engedni. Remélhetőleg az unokájának nem lett semmi baja egyedül, de ha lett, biztos azt okolja, aki beállt elé a sorba.

Ezeken kívül nekem is inkább pozitívabb tapasztalataim vannak, most már kisbabával engem is gyakran előreengednek, és megállnak az autósok még ott is, ahol nincs zebra.

Sajnos nálunk is mindennaposak ai ilyen helyzetek. Nem csak a hivatalokban, de a boltokban is. Nem régen épp egy nagy bevásárlóközpontban voltam a picivel. Őt babakocsiban toltam. Hatalmas sor a pénztárnál, persze, ahol ki volt írva, hogy "kismamáknak", ott is tömeg, egy kismama vagy kisbabás anyuka sem volt ott...na, mindegy.. Szóval a kislányom elunva a hosszú várakozást, sírni kezdett. Próbáltam megnyugtatni, nem sok sikerre. Volt olyan "kedves" embertárs, aki odaszólt, hogy hallgattassam már el végre, nem igaz, hogy hogy üvölt a gyerek, őt zavarja!!! Még én szégyelltem magam! Persze előreengedni senki sem akart!

a másik szitu pozitív végű: két gyerekkel voltam autóval boltban. A bevásárlás végén indultunk haza. Egy kereszteződésnél valamiért leállt a kocsi. Próbáltam indítgatni, nem indult. Kiszálltam, megemeltem a motorháztetőt, de nem tudtam mit tenni. Mögöttem feltorlódott a sor, de segíteni senki sem szállt ki, a dudát meg nyomták ezerrel..aztán megkerülve a kocsimat, mind otthagyott. Az egyetlen ember, aki segített egy roma srác volt, aki segített áttolni a kocsit a másik oldalra egy parkolóba és még a telefonját is ideadta, hogy tudjak szólni a férjemnek, jöjjön értünk (én az enyémet épp otthon felejtettem... Sajnos ma a médiából és bárhová nézünk, mindenhonnan az ömlik az emberek felé, hogy "légy önző!", "csak te számítasz!", "tiporj el másokat a saját érvényesülésed érdekében!", " csak a te önös érdekeid fontosak, a másik emberen nézz át!". Persze, szerencsére vannak még igazi Emberek, akiket ez a világ hála Istennek még nem fertőzött meg! Csak ők (mi) vagyunk kevesebben! Nekem eszembe se jutna átnézni egy másik emberen, ha látom, hogy segítségre szorul..még esetleg ha önmaga tehet is róla....

Épp ma voltam a munkaügyikp.ban. Sorszám kérésnél rákérdeztem a hölgyre, h kb mennyit kell várni, mert veszélyeztetett terhes vagyok -pénteken jöttem ki a khból, s sajnos senkit nem tudtam magam helyett küldeni-és így órákat nem tudok várni. Ő rögtön jelezte a gépben a munkatársainak, de senki nem reagált vissza, s akkor mondta, h pillanat, s bevitt egy üi-hez. Ő kicsit -3-4perc- félreültetett, de utána rögtön elitézte a papírokat. Hazafele a zebrán is átengedett 1 autós, de sajnos ezen kívül nincs sok + tapasztalatom. Sőt, mikor a kórházból hazaengedtek a nagy csomagot is nekem kellett az utolsó szobából kicipelnem a lépcsőházig, mert a tilalom miatt a párom csak addig jöhetett. 3 ápolónő ült a pultban, de csak néztek, h boldogulok-e. Hát sajnos ilyen világot élünk, de bízzunk benne, hogy egyszer talán jobbá fordul.

Boldog babavárást, és babázást mindenkinek:)