Tapasztalta ezt valaki Postán, vagy egyéb hivatalokban?

Bunkók a magyar emberek!

Tök mindegy, hogy terhesen, vagy babakocsival vagy. Terhesen egyszer rosszul lettem a buszon, tömve volt a busz, senki nem adta át a helyét, pedig biztos látszott rajtam, hogy hulla sápadt vagyok. Annyi volt a szerencsém, hogy tömve volt a busz, igy csak rádöltem valakire, akkor már persze leültettek.

A gyerekkel pedig a postán sorba álltam, és míg lehajoltam babkocsihoz, addig elém mászott egy hölgy. Azt válaszolta, hogy nem vette észre hogy én is sorban állok, de hagy maradjon előttem, mert ő nagyon siet, én meg ráérek, mert úgysem dolgozom. Aranyos nem?

Én a minap kellemesen csalódtam. 8 hónapos terhesen a párommal apasági nyilatkozatot mentünk intézni. Először az okmányiroda volt soron. Mikor odaértünk, kb 30 várakozó volt, a sorszámhúzó ablaknál pedig közölte a hölgy, hogy negyed órája lefagyott a rendszer, és nem lehet tudni, hogy mikor folytathatják újra a munkát. Lehet, hogy 10 perc, de lehet hogy fél nap. Mindenesetre azért kértem egy sorszámot -ezért vett ki a párom szabadságot- és türelmesen leültünk az utolsó két székre a várakozók közé.É pp csak körbenéztem, hogy mivel is tudnám magam elfoglalni, amikor beindult a hívószám. Én oda sem néztem, mert úgy is én voltam az utolsó, minek nézegessem. A párom kezdett el lökdösni, hogy ez a te számod. Kellemes meglepetés volt, hogy előre vettek úgy, hogy senki mást nem hívtak a többi ablakhoz sem. Végeztem egy perc alatt és mehettünk is tovább. Iszonyó kellemetlenül éreztem magam, mikor vettük fel a kabátot ezer szempár szegeződött rám, mintha én könyörögtem volna ki a kivételezést. Nagyon kellemetlen volt, de gyorsan kisurrantunk:)

Vannak még ilyen kedves emberek is csak meg kell találni őket!

Ez tényleg elkeserítő. Én pont az ellenkezőjét tapasztaltam több helyen is. Pl. az APEH-ban, pedig még pici volt, alig 2 hónapos, kellet az adószáma a Start számlához, muszáj volt elvinnem őt is, pont aludt, tehát nem volt baj, hogy várni kell, de egy fiatal ügyintéző megkérdezte miben segíthet, és előrevett minket.

Ugyanez volt a bankban is, bár ott épp mi következtünk, amikor szóltak, hogy a pici babával menjünk az ügyintézőhöz.

De én is éreztem már lesajnáló pillantásokat, főleg, amikor bev.kp-ban butikokat járjuk a lányommal (8 hónapos), pedig nincs szégyenkezni valóm, nem maradt rajtam felesleg, nem vagyok elhanyagolva, szépen öltöztetem a kislányomat is. De hát ez van.

Szerencsére vannak segítőkész, nagyon kedves emberek, de ők olyan ritkák, mint a fehér holló:(

Mostanában egyre több helyen olvasok olyan kommenteket, ahol azt ecsetelik, Mi anyák, kismamák mennyire el vagyunk szállva magunktól, mert terhesek vagyunk, vagy gyerekünk van. Hogy ezért meg azért háborgunk. De abba senki sem gondol bele, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Terhesen bármikor rosszul lehet az ember, a vége felé, mikor már jöhet a baba, beindulhat a szülés, 36hetes terhesen rosszul lettem az Ikeában, leültem, elég forgalmas hely, 4ember vette észre, jött oda hozzám, a sok sok sok emberből, de pl a biztonsági őr úgy nézet, mintha egy komplett konyhát akarnék kilopni a pocakomban.

A babával meg ugye közlekedni. 5hetes babámmal mennem kellett intézni gyest, cspt, és a kicsi üvöltött a buszon, senkinek eszébe nem jutott, hogy átadja a helyet, fel tudjam venni, megnyugtatni, és azon méltatlankodtak, hogy miért nem adok neki cumit, vagy teát, meg biztos pisis, és különben is, hallgattassam már el.

Nem tudom, az aki végignézi, hogy nem tudsz felszállni a buszra, bármire, és inkább gyalogolsz, tolva a babád, akár mínuszokban is, annak mi jár a fejében?

A Héven két kocsi van, ami biciklis, és babakocsis ajtóval van ellátva. Szerdán szállunk fel, és mi voltunk a szemetek, hogy megpróbáltuk úgy leparkolni a nagy mélykocsit, hogy fel tudjanak állni, ha leszállnak, és még ne akadályozzuk a fel le szállást.

Amúgy a postán olyat éltem meg, hogy ment a pletyi party, babó beöltöztetve, egyedül állok egy csekkel az ablaknál, a nő meg annyit mondott, hogy várjak kicsit, 20 percet ácsorogtam, egyedül a postán!!!!!! olyan is volt, hogy oldalra leállítottam a kocsit, el lehetett férni tőle, az ablaknál épp a pinkódom pötyögtem, mikor azt látom, hogy egy nő tologatja a kocsit, és nyaffog, hogy Ő márpedig nem fér el, álljak arrébb.

nekem a legnagyobb poén az volt, amikor megállt a cora-busz, amit vártunk babakocsival, és direkt úgy állt meg a sofőr, hogy pont egy fa volt a hátsó ajtónálXD, ahol a babkocsival egyáltalán fel lehett volna jutni.

aztán megkértem egy FÉRFIT, hogy segítsen felvinni a k.rva nagy babakocsimat, erre ő azt felete, hogy sajnos nem tud, mert SZATYOR van a kezében.

nagyon durva:))))))))))))) most csak nevetek rajta, de akkor pofán tudtam volna verni:)))))

Nekem inkább pozitív tapasztalataim voltak a babavárás alatt.

Pl. postán két ember is maga elé engedett, hogy ne kellejen ott ácsorognom nagy pocakkal. Soha ilyen gyorsan nem végeztem postán! :)

Zebránál mindig megálltak az autósok és átengedtek!

Volt egy hihetetlen sztori is.

Nyári délután jöttünk férjemmel haza a városból és hirtelen leszakadt az ég. Hatalmas zuhé, dörgés, villámlás. Sehova nem tudtunk bemenni, se egy kávézó, üzlet, semmi nem volt a közelben. Pénz nem volt nálunk, hogy taxit hívjunk mert csak sétálni indultunk. Egy utca közepén a járda szélén behúzódtunk egy ház alá, ahol egy kis fedett rész volt. Vártunk, hátha eláll, hiszen egy nyári zuhé nem tart semeddig sem. A járda mellett parkolt egy autó, kb. 20 perce beszélgettek benne, utána valaki kiszállt és a saját kocsijával elment. A fiatal pár is indulni készült, de kiszóltak indulás előtt, hogy merre lakunk, elvisznek minket, mert látják, hogy hatalmas a pocim, nehogy itt szüljek meg az utcán (volt még amúgy 5 hét, de tényleg hatalmas volt a pocak). Alig hittem a fülemnek! Beszálltunk és kiderült, hogy abba az irányba mennek, ahol mi lakunk. A házunk mellett kitettek. Hihetetlen! Mondjuk, kisvárosban lakunk (megyeszékhely), szerintem ez a fővárosban nem fordult volna elő. Ott valahogy nem foglalkoznak ennyire a másikkal. Úgy érzem a kisvárosokban valahogy "családiasabb" a légkör. A szülővárosom 200 ezres, szerintem ott se szedtek volna fel így minket, ott se foglalkoznak nagyon ilyen "piti" dolgokkal.

Volt negatív is. Én is utcán lettem rosszul a 25. hét környékén, leesett a vérnyomásom és majdnem elájultam. Sehol egy pad, így a járdára guggoltam le. Mindenki elment mellettem! Fényes, nappal, de. 10 órakor! Csak a férjemet tudtam sírva felhívni, annyira kiakadtam. Pár perc után jobb lett, és folytattam az utamat.

Most, hogy már itt a Pici és babakocsival közlekedünk az utcán, azt tapasztalom, hogy általában átengednek a zebrán az autósok, de akik elhúznak, mikor én már elindultam a zebrán, azok 90%ban női vezetők voltak, és úgy, hogy az autóban ott volt a gyerekülés!!!! Ő is volt ilyen helyzetben, ennek ellenére.....No comment!