Szerintetek létezik ilyen baba?

Az én 3. babám is ilyen nagyon könnyű eset volt. Már a kórházban sem volt hangja. Hazahoztuk, 6hetes koráig csak evett- aludt. ÉJszaka 5hetes korától nem evett, azóta este 8tól aludt reggel 8ig egy nyikk nélkül. MÉg a fogzás, vagy betegségek is csak nagyon ritkán zavarták meg az éjszakáit. A fogzás az lényegében nem- nyűg nélkül jöttek a fogai is. 4óránként evett napközben 4hónapos koráig, napi 4 étkezés volt így, születésétől tápszeres volt. Nagyon könnyű volt etetni, jó evő volt mindig, soha semmitől nem volt hasfájása, bármi új ételt vezettünk be. Nagyon hamar napirendje volt, amit természetesen nem percre pontosan, de figyeltünk, és ő is alakította. Pl már a kórházban is 4óránként ébredt enni, nem 3óránként. 2-3hónapos korától napi 3x aludt, kb mindig ugyanabban az időben, és 8hós korától aludt 2x. 16hónapos koráig aludt napi 2x, de a középső gyerekem majdnem 2éves koráig. Nagy alvásigénye volt- de nem azért mert nem foglalkoztam vele, vagy mert unatkozott. Most 2,5éves. Éjszaka alszik kb 9-reggel fél8-8ig, és délben fél1-1körül leteszem és 3-4között ébred.

Egy éves koráig nagyon nyugodt csendes kisgyerek volt- tényleg alig lehetett észrevenni, hogy van. Most biztos mindenki azt gondolja, hogy nem is kellett vele foglalkozni sem. Ez természtesen nem igaz. Sokat játszottunk vele, nagyon sokat mókáztunk, de szerintem azért is volt ilyen kis csendes, mert nagyon lekötötte őt a két tesója. Ő sosem volt a kiságyba egyedül, mindig a földön volt a játszószőnyegen vagy ahol a tesói és én voltam. MIndig együtt voltunk vele, és ha én játszottam pl a tesókkal társast, akkor az ölembe vettem, vagy mellettünk játszott, guringázott vagy akármi mást. Szóval nagyon kis cuki türelmes baba volt.

15hós korától jár, és onnantól viszont nagyon aktív lett és behozta az egy év nyugit. Nagyon jó alvó-evő most is, de másfél éves korától nem tűri, ha etetjük, mindent egyedül akar csinálni. EGyedül lépcsőzni, egyedül mászókázni-csúszdázni stb. Sokkal akaratosabb, mint a tesói, vannak furcsa berögződései... :) Pl nem lehet rá hálózsákot adni, nem lehet cipzáros vagy galléros felsőt ráadni.... Kabátból olyat találtam neki, aminek oldalt van a cipzárja, így nem az álla alatt végződik, hanem kicsit oldalt- így az nem zavarja- mert még a rendes kabátot sem volt hajlandó felvenni... :) Szóval mondhatni kompenzálódik nála az az első nyugis év.

De azért bőven a kezelhető kategóriába tartozik szerintem.

Az utolsó jól írja - minden gyerek más- minden szülő más. Nem lehet hasonlítgatni. Az, hogy egy gyerek azért nyugodt, mert nem foglalkoznak vele, vagy azért nyűgösebb, mert a szülője nem tud vele mit kezdeni- szóval ezek az általánosítgatások mind nagyon buta dolgok szerintem. Nem lehet véleményt alkotni egy babáról sem, akit nem ismerünk. Az én tündéri gyerekem is vágott már le olyan hisztit, hogy mindenki azt hitte én vagyok a legsz@rabb anya a világon... de ezeket a dolgokat az nem érti, akinek nincs gyereke. Illetve az én tapasztalatom szerint az egy gyereke anyukák még olyanok- de mivel nem akarok áltlánosítani- úgy fogalmaznék inkább, hogy az én 3ismerősöm, akinek egy - egy gyereke van- nálunk ők a legokosabbak a gyereknevelés terén. Mivel csak egy gyerekük van- nekik az az alap. Aki pl nem 2évesen szobatiszta, mint az egyik anyukáé- ott béna a gyerek és a szülő is.... :))

ÉN 3gyerekes anyaként megtanultam már, hogy minden gyerek más, és mindet úgy kell elfogadni ahogy van. Az egyik nyugis- a másik hisztis... minden azért szeretjük, amilyen. :)

41-vagyok-

Ha rosszindulatot véltél felfedezni a válaszomban- akkor elnézést kérek! Nem hinném, hogy bárki rossz anya lenne!

Mindenki a lehető legjobbat akarja a saját gyerekének- és minden gyereknek más a jó. MInden anya a saját gyerekét ismeri és neki a lehető legjobbat teszi, én is így működök- és mindenki más is. Csak nincs két egyforma gyerek és egyforma szülő sem.