Miert nincs el egyedül meg par percre se?

valóban így van, nevelés nélkül nem oldódnak meg a gondok :)

nyilván a baba már a hasadban hozzászokott, hogy zötykölődik alvás közben. de miután megszületett, szoktatás kérdése. nem kell sírni hagyni, de ha szánsz rá időt, akkor megtérül.

szépen kíméletesen át lehet szoktatni, persze ez melós, milliószor fel fog majd kelni és újra rázni kell majd a fenekét, de ha megszokja, akkor meg alszik majd anélkül is.

az meg, hogy nincs el egyedül az természetes. én azt csináltam, hogy mindenhova vittem magammal és mindenhol kapott valami érdekeset. pl. a játékok nem érdekesek :D de egy sima 500.-os habverő az. vagy egy petpalackba tett golyó... míg ezzel játszik a lábaid között a földön, simán fel tudod szeletelni a zöldségeket... ;)

mondjuk nem 5hónapos volt, de olyan 9-10 hónapos korától én úgy porszívóztam, hogy ráült a porszívóra :D marhára élvezte, hogy húzom vele, közben a ház is tiszta lett. legyél találékony :)

Az én fiam ugyanilyen volt. Én akkor takarítottam, amikor aludt, illetve vittem magammal mindenhova a lakásban. Ha főztem, akkor ült a dönthető etetőszékében a konyhán, bár túl sokáig ott sem volt el. Aztán ahogy megtanult kúszni, úgy kezdett egyre több időt eltölteni egyedül. De a legnagyobb áttörést a felállás és kapaszkodva lépegetés hozta meg. Szerencsénkre hamar megtanult felállni, 7,5 hónapos kora óta már lehet rendesen háztartást vezetni mellette.

Mi sem hagytuk sohasem sírni. Nem láttam volna értelmét. Gyűlölöm, ha sír, ideges leszek tőle, és a szívem szakad meg. Ha az kell neki, hogy ott legyek vele, hát ott vagyok. Ezért van itthon az ember vele.