Ilyen helyzetben mit kell tenni? Másfél év korkülönbséges problémák.

Van egy közel 2 éves és egy 2 hónapos kisfiam. Az egyik gondom, hogy már majdnem fél éve nem használunk babakocsit, de már vmivel a tesó születése előtt elkezdte, hogy felkéredzkedik. Tesó után pedig az a helyzet, hogy folyton cipelteti magát, így nem valami élvezet a kintlét sem. Én már nem akarok visszaszokni a babakocsira, de anyós nagyon erőlteti, aki volt hasonlóan, hogyan cselekedett? A másik gondom,hogy teljesen elveszett vagyok...szinte vért izzadva jutunk túl egyik nap a másikon. Az én nagyfiam 1 percre nem tud elülni, vele nem lehet könyveket nézegetni szoptatás közben, ő vagy odajön és szétnyomja a szeretgetésével tesót vagy olyat csinál amit nem szabad, az egész napunk ezekből áll: karnis letörés, ajtócsapkodás, hűtőnyitogatás és csapkodás, wcre mászás, mindennel dobálózás, radiátorverés, wcbe dobálózás, konyhai székre mászás és onnan az etetőszékbe mászás, ha kiteszem Öcsit járókába, oda akar bedobálni mindent, ha a kiságyában van, rugdossa fekve a két végét, vagy döngeti előre-hátra, lényegében majdnem szétesik...etetés ha egybe esik, nagyon nehezen oldom meg, mert a nagyfiam nem hajlandó még kanállal enni egyáltalán, inni tud pohárból, de azt is szándékosan kiborítja, múltkor a falat öntötte le...már kismilliószor kipakoltam a játékait, elkezdtem vele játszani, építettem neki stb, de halálra unja magát ittbent, de én egyelőre nem tudok egyedül kimenni velük, mert amint kilép az ajtón rohan a lépcső felé, kajla, így nem tudok levinni egy babakocsit gyerekkel, meg figyeljem, hogy ne zúgjon le a lépcsőn....plusz ahol lakunk a két ház között parkoló van, autók jönnek mennek ő meg csak futkározik, hogyan fussak utána kocsival?Védőnő javaslatára jövő hónapban bölcsibe megy, mert itthon nem tud mit kezdeni magával, és teljesen taccsra vágott már...ha ezek tetejébe még ez is van mint ma, hogy ebéd után nem hajlandó aludni, akkor agyhalott leszek nap végére....én nem tudom, de minden mozdulatával rosszat csinál, pedig annyira próbálkoztam, hogy türelmes vagyok, próbálok játszani vele, de nem megy tovább és az még dühítőbb, hogyha ideges vagyok vmiért, hangosan kinevet....nem érti azt, hogy nem szabad, egyik fülén be, másikon ki, ha ott vagyok, ha nem, csinálja a hülyeséget. Nem tudom, hogy és mivel rontottam el ennyire, de így nem lehet létezni..... akinek hasonló napjai voltak, meddig tartott és hogyan tudta kordában tartani a nagyot?