Mások hogyan csinálják ezt?

Vannak ilyen babák, az enyém is ilyen pedg tényleg próbáltam pici korától mindenkihez szoktatni (apa, nagyi). Mégis egyre inkább csak én kellek. Ha kiszállok a kocsiból 1 percre és mással marad már úgy sír mintha összedőlt volna a világ. Szóval nálunk nem jött be a szoktatás semmilyen téren, hiába kaptunk hideget, meleget, hogy rosszué csináljuk, meg hagyjuk sírni, meg még ezer "jótanács", aminek nagy része nálunk nem vált be. Most fél éves, picit fejlődött már az elalvása, tehát van remény és ahogy fejlődik a mozgása is néha már elvan egyedül a játékokkal, amíg eszek, vagy berakom a mosógépet. De a vasalást a nagyi csinálja, mert az amúgy is kevés alvásidőmből telne csak ilyen "luxus" tevékenységekre, pedig szeretek vasalni. Ami a pihenést illeti, néhány napja sikerül a hajnali kelése után magam mellett olyan fél óra alatt elaltatni, és én is tudok így aludni kicsit többet, és ezt néha nappal is sikerült már. Esetleg próbáld meg ezt is, hátha. Kitartás! Nem te csinálod rosszul, csak ilyen típusú a babád. Lesz könnyebb még. (Ezt a választ 3 részletben írtam, mert így sikerült csak a babám mellett.)

Annyit még, hogy a napközbeni alvás az nálunk anyafüggő volt, nem a helytől függött. Tehát babakocsiba bele és mikor elfáradt beájult. De én pár hetesen már vittem magammal suliba jegyzetekért, mikor olan előadás volt, ahol ott kellett lenni a folyosón a barátnőm vigyázott rá arra a pár órára...

3 gyerekem van. A legnagyobb 6 éves a középső 3 a kicsi 7 hónapos. A legnagyobb hasfájós volt 3 hónapos koráig éjjel-nappal sétáltunk vele-bár így is ordított. Teljesen padlón voltunk tőle. Aztán elmúlt a hasfájása, de addigra megszokta, hogy állandóan kézben volt, pedig mindenki azt mondta, hogy egy babát nem lehet elkényeztetni, felkapatni és hogy NE HAGYJAM SÍRNI mert ezzel csak azt tanulja meg, hogy rám nem számíthat. Aztán mindenki azzal jött, hogy ezt a gyereket jól elrontottad. Szó szerint pisilni se tudtam elmenni, hogy ne ordított volna. Lemaradt a mozgásfejlődésben, mert hát kézben nehéz lett volna forogni, kúszni-mászni. Egyszer kitaláltam, hogy most ha fene fenét eszik is én fogok győzni, beletettem a kiságyba és kimentem a konyhába. 1 óra hosszán keresztül üvöltött mikor feladtam. Bementem a szobájába, vizes volt a lepedő a könnyeitől, kivettem a kiságyból a vállamra hajtotta a fejét és kb. 10 másodperc alatt elaludt, de még 2 óra múlva és zokogott álmában. Akkor belenyugodtam a sorsomba, hogy nekem ezt dobta a gép, és reménykedtem, hogy lesz ez még jobb is. Viszont mivel állandóan vele foglalkoztam, mire elindult már gyönyörűen beszélt. Olyan szókincs volt két éves korára, hogy mindenki a csodájára járt. Mindent megtudott nevezni legyen az vízforraló, porral-oltó stb. Aztán 13 hónaposan elindult és megváltozott minden, elkezdte felfedezni a világot és attól kezdve nagyon jól eljátszott egyedül is. Amikor újra terhes lettem (tervezett baba volt) kétségbeestem hogy mi lesz ha a kicsi is olyan lesz mint a nagy, mit fogok csinálni két pici gyerekkel. A kicsi teljesen más lett, nagyon nyugodt baba volt 8 hetesen átaludta az éjszakát (külön szobában, csak is a kiságyban). Ha sírt nem vettem ki, hanem ott simogattam, vigasztaltam meg és soha nem vettem magunk közé, azt tudtam, hogy most mindent másképp fogok csinálni, de ha ő is hasfájós sírós lett volna, akkor szerintem a fejem tetejére is állhattam volna az elveimmel.Viszont ő nagyon soká kezdett beszélni, a mai napig külön szobában és csendben magában szeret játszani. A kicsi meg egy álom baba. Nyilván igaz az is, hogy az anyuka nyugodt, laza, nem esik kétségbe ha nyűgös, belázasodik vagy éppen a foga jön. A kicsiknek már alkalmazkodni kellett mindenhez, reggel ébresztő volt nekik is mert irány az iskola, ovi, be a hordozóba, kocsiba. Hol az egyiket hol a másikat viszem az orvoshoz, és mindenkinek jönni és alkalmazkodni kell. Volt olyan is amikor sírt hiszen a tesókat meg kellett etetnem, vagy a nagyobb elé már csak odarakni az ételt, de muszáj volt vasalni, mert úgy nem mehetett el az oviba. Jó nem órákig, de amit elkezdtem azt befejeztem. Szerintem az első gyerek az ilyen, de majd kárpótol az hogy milyen okos, választékosan beszélő gyereked lesz. Kitartás, lesz ez még jobb is!

Szerintem nem csinálsz semmit rosszul, egyszerűen csak alkalmazkodsz a gyerkőc igényeihez. Ez a dolga az anyukáknak, a gyerekek pedig nagyon nem egyformák, vannak szerencsésebbek, és vannak nehezebben kezelhetőbb babák, nekünk 3 gyerkőcünk van, mindhárom másmilyen(szerencsére). Jó gyerekorvosunk szokta mondani, hogy a könnyen kezelhető gyerkőc oda születik ahol a szülő nem is lenne alkalmas a nehezebben kezelhető gondozására. De előbb-utóbb felnőnek, és akkor majd ezt az időszakot sírjuk vissza.

Szerintem sem csinálod rosszul. Az én babám hasonló volt picike korában. Mondjuk az én férjem három műszakban dolgozik,szóval elég rendszertelenül tud segíteni. De a babánkat is altatni kellett,nappal is csak kézben volt el,és volt olyan,amikor apánál üvöltött,míg én elugrottam zuhanyozni. Én nem hagytam sose sírni,nemhogy egy óráig,mint itt valaki írta,én is vittem magammal még a wc-re is a bébihordozóban. Már volt,hogy sírtam a fáradtságtól,enni csak futtában tudtam,és volt hogy három napig ki se vettem a hajamból a hajgumit. De egyszer csak változott a helyzet,úgy 5 hós kora körül már jobban érdekelte a mozgás,mint hogy ölben legyen,nézegette a játékait,elvolt velük,eddigre kialakult az esti elalvás (leülök vele a fotelba,megkapja a cumit,kicsit morzsolgatja a takarója szélét és elalszik,utána teszem a kiságyba). És egyre könnyebb vele,bár most meg a szeparációs szorongásos korszaka van :-) Buliba én se járok,nem is akarok,azért egy családi esemény,látogatás belefér,de mindent úgy csinálunk,hogy a baba napirendjét nagyon nem kavarjuk össze,tudjon enni és aludni amikor szokott.

Első válaszoló vagyok! Te egy mekkora b@nkó vagy! Csak segítő szándékkal írtam, amit írtam. Visszaolvastam, és semmi bántó nincs benne! Segítsen neked a radai rosseb!