Mások hogyan csinálják? S a Szüleink annak idején?
Elgondolkodtatott egy téma...
Fél éves a Kisfiam, nagyon eleven baba. Most pont az a korszaka van, hogy állandóan igényli, hogy mellette legyek, ha kilépek a szobából, már teljesen kétségbe esik. Reggeltől estig vele foglalkozok, s semmi másra nincs időm. Főzni egy nappal előbb szoktam késő este, amikor már lefeküdt, s akkor van másnapra kaja.
Rengeteget cipelteti magát, s csak függőleges pózban szeret lenni. Erre lehetne azt mondani, hogy nem kell cipelni a hordozóban, de mit csináljak, ha különben csak sír...
Sokat játszom vele, azt nagyon élvezi, de amúgy annyit nyűgösködik, hogy az hihetetlen.
Sokat biztos azt mondanák, hogy el van kényeztetve, de ezt általában azok a szülők szokták mondani, akiknek éppen olyan természetű gyerekük van, hogy ilyen problémák alapból nincsenek. Szóval ez most még nem a nevelésen, hanem a temperamentumon múlik szerintem.
Nincs időm gyakorlatilag semmire, már takarítani sem, mert abban a negyed órában amikor nyugton játszik, inkább leülök pihenni.
Volt valaki hasonló helyzetben? Sírni én nem hagyom, ellenkezik az elveimmel. Nyűglődni szoktam hagyni, de ha már sír, kiveszem, mert csak belehergeli magát és még rosszabb lesz a helyzet. Sokszor rászólok és próbálom megmagyarázni, hogy ezt nem szabad csinálni, de ugye ez egyenlőre nem sokat használ.
Hogy csinálhatták anno a szüleink? Otthon volt pl. Anyukám 2 gyerekkel, s minden nap be volt vásárolva, 2 fogásos kaja volt, ki volt takarítva, vasalva, soha nem állt a mosogatnivaló, stbstb....és az én Apukám soha nem segített semmit a házimunkában. Biztos hagytak engem sírni, gondolom, de akkor is, hogy sikerülhet minden egy nap alatt? Ti hogy csináljátok?
Azt persze értem, hogy csinálja valaki, akinek kicsit "egyszerűbb eset" a gyereke, de akiknek nem?
Valószínűleg a mi szüleink úgy csinálták, hogy nem volt egész nap kézben a gyerek.
Ha ellenkezik az elveiddel, akkor tartogatod egész nap, de akkor nincs időd semmire. Én minden további nélkül hagytam sírni ennyi idősen a fiamat, amikor már ott tartottunk, hogy két másodpercre sem lehetett letenni, mert ordított. Kb. két nap kellett hozzá, hogy ez ne zavarja. Simán el lehet kapatni ennyi idősen is őket. Nem azon múlik, hogy egy gyerek egyszerűbb eset-e vagy sem, hanem leginkább azon, hogy az anyuka mit szeretne, és ehhez mennyire következetes. Nem azt mondom, hogy egész nap be kell tenni a kiságyba, de neki is meg kell tanulnia, hogy nem lehet egész nap ölben.
Nekem a gyerek volt az első. É én nem akartam mindent belezsuppolni egy napba. Mindennap egy kicsit. Mondjuk nálam a főzés kiesett és ez nagy könnyebbség volt. Inkább reggel vasaltam ki a kimosott ruhát, mindig azt amit aznap viseltünk, ha nem volt időm vasalni. Egyik nap felsepertem, aztán felmostam, helyiségenként, lassacskán.
Volt barátnőm, aki kiabált velem, hogy mit képzelek, az ő gyerek két hónapos korától egész nap elücsörög az etetőszékben, mert neki nincs ideje kivenni. És tényleg, na az volt a rémisztő, közel egyidősek a gyerekeink és velük töltöttünk két napot, kirándultunk és esküszöm a gyereket a babakocsiból nem vette ki egész nap, ott feküdt, aztán néha elaludt. De altatta két perccel azután hogy felébredt, megevett valamit. És akkor az én gyerekem már egész nap futkározott, nézelődőtt, tett vett, talán egyszer aludt délután. 1 évesek elmúltak már akkor.
Jó igaz a háztartásomat nem állítanám az övé mellé, de a gyerekemet bármikor.
És én nem bántam meg, mert aztán kb másfél évesen kezdett el magától játszani, órákig eljátszik bárhol, bármikor, bárkivel. És mindamellett rendkívül önálló és olyan dolgokat is megcsinál, ami nem is lenne elvárható. Például most lesz 5 éves és ma egyedül vágta fel a paprikát, paradicsomot, hagymát a salátához, csinálta meg a salátát. De egyedül takarít, felmos, kenyeret dagaszt, paníroz.
Az oviban az első, akit kérni sem kell, de segít. és mondta az óvónő, hogy ami a nagyszerű benne, hogy ugyanakkor tud és szeret játszani is.
Úgyhogy én ha újra kezdeném, újra így csinálnám.
A gyerekek el vannak egyedül is a kiságyukban. Nem kell állandóan kézben hordozni. Ha nem éhesek,nincs tele a pelus,akkor szépen eljátszanak egyedül is. Legyen a kezeügyében a korának megfelelő játék,kiskendő,rágóka,maci stb, akkor nem kell állandóan vele foglalkozni. Van idő a főzésre,takarításra,sőt az anyukának saját magára is. Nagyszerűen lehet pl. délután olvasni,kézimunkázni,amíg a gyerek játszik. Egyetlen gyerek sem lesz ettől lelkibeteg,ahogy az idősebb generáció sem az.
Nem a gyereknek van szüksége az anya állandó jelenlétére,hanem az anyukák nem akarnak "leválni" a gyerekükről.
Utolsónak írom: honnan tudod, hogy minden gyerek elvan a kiságyban? Az én gyerekem nincs. Azért mert a tiéd igen, az nem jelenti azt, hogy mindenkié.
Engem sem érdekel, ha nem ragyog a lakás, de ugye azért hosszútávon nem működik, hogy napok óta nem jutok oda, hogy mondjuk kitakarítsam a fürdőszobát. De én is inkább a gyerekemmel foglalkozom. Visze, amúgy mindenhova a lakásban, de vannak napok, hogy a pihenőfotelbe sem akar ülni, járóka szinte kizárva, stb.
Köszönöm amúgy a hasznos válaszokat.
Volt, hogy próbáltam hagyni kicsit sírni, de már fulladozott, úgy belehergelte magát. Írta valaki, hogy nem temperamentum kérdés, hát pedig az is, az biztos. De tudom, hogy nem szabadna elkapatni sem, ezért próbálom megtalálni az arany középutat. Remélem, hogy ez csak átmeneti állapot.
Az első gyermekünk "egyszerűbb eset" volt,bármikor ott hagyhattam a földön- fél évesen már kúszott,játszott a földön... egy angyal volt!
A második gyerkőc viszont... eleinte csak a babakocsiban volt el nappal-de óránként kellett etetni. 2 hónaposan már nem kellett óránként etetni,de nem is volt el a kiságyban,se a babakocsiban..így a hordozóban cűgöltem magammal,így főztem,mostam- forgótárcsással...
Majd 8 hónaposan végre elvolt a földön-ülve játszott.
Hogy az én szüleim hogy csinálták amikor én kicsi voltam.. Ráhagytak nővéremre (12 év,és még 2 fiútesó van köztünk).
De pl a párom nagyanyjának volt segítsége,a szülei mellettük laktak,este még szórakozni is el tudtak menni- nekünk ez a kiváltságunk nincs meg.
Én így csináltam/csinálom:
Amíg a lányom aludt, akkor mosogattam, főztem, takarítottam (porszívózást akkor ha fent volt), vasaltam. Már 16 hónapos és a mai napig így megy, csak már jobban eljátszik egyedül.
Ja és leginkább ez a következetességen múlik, mert sokat én sem hagytam sírni, de előfordult, hogy nem tudtam azonnal menni, amikor óhajtotta, egy nagyon vidám kislány.
Nos nem akarlak megbántani, de amíg ide írogatsz, addig is sok mindent meg lehet csinálni a háztartásban.
Igazad van utolsó, most is lehetne, hogy nem ülök le pihenni, hanem takarítok. Csak szerettem volna mást megkérdezni, hogyan csinálja, mert nagyon foglalkoztat a téma.
Azokra nem vagyok kiváncsi, akik sírni hagyják a gyereket,elég olcsó megoldás, azt bárki tudja. Így mást kioktatni baromi egyszerű, akkor nekem is lenne mindenre időm.
A normális tanácsokat köszönöm
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!