Mások hogyan csinálják? S a Szüleink annak idején?

Hát akár én is írhattam volna kedves kérdező :)

lányom 10 hónapos. igényli hogy vele legyek. a szüleimmel lakunk és szerencsére megtehetem hogy sokat vagyok vele. a főzést anyu leveszi a vállamról,arra nicns gond, azaz csak az amit a picinek megfőzök esetleg ha valami mást akarunk enni a férjemmelmint amit anyum főz.

én töredelmesen bevallom, lehet el is kapattam a lányomat..l.azaz nem csak én, a család. de azt is bevallom minden sírásánal, nyüglődésénél, könnycseppjénél eszembe jut hogy amikor 2 hónappal hamarabb született és ott álltam az inkubátora mellett és lélegeztetőn volt, bizony örültem volna egy kis nyüzsgésnek, egy kis hangnak. van persze hogy olykor elfáradok, jó lenne egy kis pihi, de aztán ránézek a lányomra és azt mondom: ő egy kis csoda. ha ő harcolt az életéért napokig fáradhatatlanul, akkor ez a minimum amit adhatok neki. és akkor már nem zavar ha nyügös, és felveszem az ölembe és járunk fel alá.egyébként meg egy hónapja kezdett el felülni és addig már nagyon nehezen volt el hason, háton.

szóval kedves kérdező megértelek. és a baba legyen a legfontosabb. majd amikor már nagyobb lesz, megérti hogy anya nem lehet mindig vele. :)

Ja még egyet az anyáink hozzászóláshoz, nekem alapvetően nem rossz a kapcsolatom az anyukámmal, de mikor kérdezem, te hogy csináltad, zavarba jön legyint és azt mondja, tudod akkor még más volt a trend. Nem akarom firtatni, mert látom, hogy bántja a dolog.

És sosem felejti el megemlíteni, mennyire fantasztikus ennyire közvetlen kapcsolatban felnőni látni a gyerekeket és mennyire igazam volt mindenben, hogy nem hagytuk sírni, hogy foglalkoztunk velük, hogy odafigyeltünk az étkezésükre. És sokszor úgy meglepődik dolgokon, mintha nem is látott volna engem felnőni. Pedig biztos, hogy ugyanígy volt akkor is, csak ő kimaradt belőle, a házimunka, kézimunka közben.

Ja és a kedvencem, ő bizony meg fogja verni a gyerekeket, mert nem hiszi, hogy verés nélkül lehet gyereket nevelni és inkább a gyerek sírjon stb stb. És belátta, hogy ebben is tévedett, nem kell verni a gyereket, hogy tudja kezelni és fegyelmezni őket.

És a nagynéném is azt mondta szíve szerint szülne egy gyereket (ha nem 60 éves lenne) mert akkora élmény mikor a terhességemről, a szülésről, a gyerekeimről beszélek, hogy át akarná élni ilyen felfogásban az egészet.

Szerintem régen simán hagyták sírni a babát, mert akkor az fontosabb volt, hogy mit gondol a szomszéd, ha átjön, és nem ragyog a padló. Nem azt mondom, hogy nem szerették a gyerekeiket, de mindig nagyon adtak mások véleményére (tisztelet a kivételnek).

Viszont neked ajánlom a mei tait vagy a csatos hordozót. Ha a hátadra kötöd a gyerkőcöt, akkor tudsz sütni-főzni, takarítani. De ez csak egy ötlet.

Nekünk csatos hordozónk van, bár mi nem kifejezetten ezért vettünk, hanem így könnyebb volt olyan helyre menni, ahová nem fért be a babakocsi.

De amikor kitalálta, hogy állandóan rajtam akar lógni, akkor magamra tettem, így tudtam házimunkát végezni, ő pedig addig elnézelődött, tök jól elvolt.

Itt egy rövid olvasnivaló a témáról: [link]