Mások hogyan csinálják ezt?

Először is minden baba más, másodszor sok múlik a szoktatáson. Tehát, ha a férjed fektetné többször a babát, etetné, stb, akkor nyilván nem lennél nélkülözhetetlen.

Az alvásról annyit, hogy első gyerekem pár hetesen már végigaludta az éjszakát, a második gyerekem pedig még 1.5 évesen sem aludta végig az éjszakát.

Nyilván sok múlik az anya hozzáállásán is. Egy rutinosabb, tapasztaltabb, vagy éppen lazább anyuka könnyebben kezeli a kiruccanásokat is, és bizony a legtobb baba alkalmazkodik is hozzá.

Nagyon gyorsan elrepül az a pár év, amit ennyire összenőve tölthetsz a gyerekeddel, úgyhogy ne tartsd akkora tragédiának, ha kimaradaz programokból. Fogadd el, hogy te így éled az életedet, vagy változtass , de ne irigyeld azt, ahogy más él.

Az ismerősöd 3 gyerek után egyszerűen sokkal lazább és rutinosabb, mint te, ennyi a "titok". Nekem még csak kettő van, buliba még nem mennék így velük, de a második már sokkal rugalamasabb, mint az első, délután pl. ott alszik, ahol épp vagyunk (jó, ez az esetek 95 százalékában otthon van, de elalszik ő vendégségben vagy a strandon is, ha úgy alakul). Őt már nem altattam este 3 órákat, hanem megvártam, amíg kidől, hamarabb és nyugodtabban hagytam másokra, mint a nagyot. A te babádat is meg tudná nyugtatni a férjed, ha muszáj lenne, de mivel te mindig ott vagy, nincs rákényszerülve.

Nem hiszem, hogy bármit rosszul csinálsz, egyszerűen még rutintalan vagy és a kelleténél jobban rágörcsölsz a dolgokra, de az első gyerekes anyukák többsége így van ezzel.

2. vagyok. Kicsit nyugodj meg, a válaszommal megnyugtatni szerettelek volna, nem pedig felzaklatni, bocsánat, ha nem úgy sikerült.

Úgy nem altattam 3 órákat, hogy nem az órát néztem, hanem azt, higy mikor álmos. Tehát a nagy ment aludni 9 körül, a kicsi be a járókába, ott szöszölt egy kicsit, aztán ha nyűgösködni kezdett, kivettem, megszoptattam, és hagytam, hogy elaludjon a karomban vagy a cicin. Ha nem ment, akkor magamra kötöttem - kb 6 hónapos koráig kendőben, utána háti hordozóban - és elaludt rajtam. És igen, ciki vagy sem, néha hagytam sírni. Nem altatáskor, hanem amikor pl. a 2 éves nagy dolgait intéztem. Nem hallgattam szívesen a sírást, de nem féltem, hogy lelkibeteg lesz.

Vagy írod a szoptatást. Én nem mertem megcsinálni, de ismerek olyan 3 gyerekes anyát, aki léleknyugalommal ment el osztálytalálkozóra a kizárólag szoptatott gyereke mellől, és a babát az apja etette otthon cumisüvegből. Az elsővel még ő sem csinálta volna...

Véletlenül sem azt szeretném írni, hogy tegyél magasról a gyerekre, csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy ahol rendszerint minél több a gyerek egy családban, a szülők annál kevésbé csinálnak ügyet a dolgokból. Ezen felesleges kiakadni. Ha be mersz még vállalni két gyereket, szinte biztos, hogy a harmadikat a férjed is meg fogja tudni nyugtatni. :)

" Tehát, ha a férjed fektetné többször a babát, etetné, stb, akkor nyilván nem lennél nélkülözhetetlen."

Ha ebből csak az jött le, hogy apuka szoptatás, akkor elég ostoba vagy. Próbálj még egy kicsit gondolkodni ezen a mondaton.

Amúgy nagyon bicskanyitogató a stílusod.

Nekem 3 gyerekem van, de egyiket sem kellett altatni. Valamit nagyon rosszul csináltál, ha idáig fajult.