Van még rajtam kivül olyan anyuka, aki a babavállalás elött nem erre számitott és már kicsit megbánta?

Emiatt ne érezd magad rosszul, szerintem sokan vagyunk hasonlóan, mint Te.

Nekem lassan 1 éves a lányom, imádom, elolvadok tőle, éjszaka van, hogy felkelek, és csak nézem ahogy alszik, mert annyira gyönyörű, néha bőgök is kicsit ezen, DE: nagyon nehéz anyának lenni, és szerintem elsősorban az ember nem is a gyerekének, még csak nem is a környezetének, hanem saját magának akar megfelelni, és ez pokoli feladat.

Nekem tündéri lányom van, eszik-alszik-játszik (egyedül!), mégis úgy érzem, hogy óriási felelősség van a nyakamon, hiszen nekem kell őt felnevelnem, nekem kell rá vigyáznom, óvnom, tanítanom. Sokszor úgy érzem, nem vagyok erre képes, de ezeket a gondolatokat muszáj elhessegetni, máshogy nem megy.

Első körben jó lenne ha lenne egy fix napirendetek, hidd el, mindkettőtöknek sokkal kényelmesebb lenne az élet. Nekünk 5 hónaposan lett napirendünk, én alakítottam ki, muszáj volt, mert előtte össze-vissza evett, aludt, játszott, egyáltalán nem tudtam előre tervezni semmit.

Nálunk is messze lakik mindenki, férjem reggeltől-estig dolgozik, barátnőim éppen a karrierjüket építgetik, szóval egyedül vagyunk a kicsimmel, szükség van egy jól megtervezett napra ahhoz, hogy mindent meg tudjak csinálni, vezessem a háztartást, játsszak a babámmal és még magamra is legyen időm.

Nálunk a napirend bevezetésének első pár napja nagyon nehéz volt, de megérte, immár fél éve tökéletesen működik. Ha szeretnéd, hogy leírjam nálunk mi segített, akkor írj rám. Annyiban különbözünk mondjuk, hogy az én lányom tápszeres majdnem a kezdetektől.