Az anyaság sokkal nehezebb mint amire számítottam, más is van így ezzel?

Szia!

Köszi a kérdést, már én is fel akartam ugyanezt tenni, csak még nem tudtam normálisan megfogalmazni. Megtetted helyettem is! :o))

Elolvastam az eddigi válaszokat: háát... nem éppen önbizalomnövelők... Nem hiszem el, hogy másnak a babája nem nyűgösködik, nem sír, és olyankor nem ideges egyik anyuka sem.

Nekem még csak 7 hetes a bébim, úgyhogy most vagyunk a hasfájós korszakban, de ugyanez van nálam is, amit írtál.

Nem érzem úgy, hogy élvezem a babázás minden örömét, és ettől kicsit lelkiismeretfurdsalásom van.

Csak akkor élvezem, amikor béke, nyugalom, mosolygás van... Ritka. Remélem idővel tényleg jobb lesz.

Minket az bosszant, hogy sokszort tényleg nem tudjuk lecsillapítani a babót, annyira nyűglődik, és akkor órákat kell altatni, felváltva a párommal, mire végre hajlandó.

Erre nem készít fel senki a terhesség alatt, mert mindenki csak áradozik, hogy ilyen jó a babája, meg olyan jó.

Kitartást neked is, biztos vagyok benne, hogy megéri a fáradozás, idegeskedés, mert Ő csak a mienk, és nem cserélnénk el senkivel, nem? :o)

Szia! Teljesen megértelek, olyan, mintha én írtam volna ezeket a sorokat pár hónapja. Az én kisfiam 8,5 hónapos és nekem is nagyon nehéz volt kb. fél éves koráig, sokszor csak sírni tudtam, nagyon ki voltam idegileg. Aztán fél éves korában hirtelen sokkal jobb lett, elkezdett egyedül játszani, volt, hogy egy órán át a kis kezeit nézegette, meg a játékait fogdosta. Olyan volt, mint egy kisangyal:) Ez kb. két hónapig tartott, mostanában már mindig állni akar, meg kúszni-mászni, de már szerencsére nem nyűglődik, csak ha éppen kibújni készül egy újabb fogacska. De azt kell, hogy mondjam, hogy már sokkal-sokkal jobb minden nap, mint az elején. Szóval fel a fejjel! Emlékszem én is a babám 4 hónapos kora körül tettem fel itt egy hasonló kérdést, és hasonló választ kaptam egy anyukától, amit most én írtam neked. Hát akkor nem mertem elhinni, hogy ez így lesz:)

Üdv

Még annyit, hogy én is ki vagyok azon akadva, hogy mindenki, azt hangoztatja, hogy milyen álom a babázás stb. Hát bevallom őszintén én mostanában kezdtem el élvezni a dolgot, előtte úgy éreztem magam, mint egy robot. Én is mindig csak rózsaszín történeteket hallottam, aztán jött a kőkemény valóság, kb. három hónapig jó ha napi három órát aludtam a gyerekem állandóan üvöltött a hasfájástól, pedig alig mertem már akár egy almát is megenni, mert mindentől fájt a hasa. Szóval sokkal nehezebb volt, mint amire valaha is gondoltam, de most hogy már 8,5 hónapos és ennyi pozitív dolog ér minket, kezdem elfelejteni a rossz napokat és örülök minden mosolynak, vagy nyugodt, átaludt éjszakának.

Üdv

Szia!

Nemsokára könnyebb lesz!

Legalábbis nekem mindig könnyebb volt már 1 éves koruk körül!

Az én legkisebbem most lesz 1 éves, s sokkal könnyebb vele. Igaz most is kel cicizni éjszaka, de nappal egész jól eljátszik, jön-megy a lakásban.

Fáradtnak én is fáradt vagyok, mivel Ő a negyedik gyerekem, s a nagyok is kérnek még törődést, pedig ők már tényleg nagyok. 18 és 11 ves ikreim vannak.

Meg hát nem vagyok 20 éves, az ikreket is sokkal könnyebben bírtam ezelőtt 10 évvel!

Kitartás, lassan túl vagy a nehezén, lesznek még nehéz korszakok, de szerintem egy fél éves korig a legnehezebb!

Szia,

Mintha önmagamat hallottam volna anno..Nekem 16 hónapos a fiam és az első hónapokban majdnem megőrültem. Mindenhol csak az ömlengést olvastam mi pedig rettenetesen szenvedtünk. Császáros voltam, aztán a kicsim 4 hónapos koárig reggeltől-estig üvöltött úgy fájt a hasa, egyfolytában feszített aztán összehúzta magát. Csak hintában tudott aludni, én a szőnyegen feküdtem éjjelente, ogy tudjam közben lökni. Aztán jöttek a fogai -a mai napig is- és hihetetlen , hogy hogyan tudott/tud/ sírni. Amióta nagyobb a fogfájás sem olyan mint kiskorban. Már a kórházban összefutottak a hangjára, ő nem az a kis nyögdécselős baba volt, üvöltött ...már csak mosolygok rajta, mert sokkal könnyebb lett amikor ült. 5 ónaposan kőrbe bástyáztam, mert magától nem tudott még ülni, de ha nem ültettem akkor unatkozott. _Nem szeretett feküdni, hozzáteszem nagyon erős baba 4,5 kg-mal született. Mindig egyre könnyebb..amikor már mászott vagy ment a korosztályában mindenki panaszkodott, hogy jaja de nehéz egy ekkora gyerekkel én meg hátradőlve konstatáltam, hogy ezek nem is tudják mi a nehéz. Végre azt tudja csinálni amit akar és boldog. Van hiszti de ez nem ugyanaz mint amikor egy icipici baba reggeltől estig üvölt, izzadtam közbe már m ár nem tudtam a dologgal mit kezdeni. Szóval ne add fel, egyre könnyebb lesz. Hozzáteszem nagy kérdés a kistestvér, ha ugyanolyan lesz mint a nagyobb akkor lehet, hogy falnak megyek :O) Hidd el, olyan büszke leszel rá a játszótéren hisz ő lesz a legmagabiztosabb kiskölök ez szinte tuti. Már rájöttem. Akinek csak feküdt a babája és nézegette a kezét, az nagyobb korában is picit furcsa számomra, mert nem olyan eleven és életrevaló mint amit én tapasztalok nap mint nap.