Van nálatok rangsor?

Ne is haragudj, de ilyen hulyeseget, hogy RANGSOR a csaladon belul, a szeretteim kozott meg nem is hallottam (hala Isten).

Meglepodtem nagyon, es arra is gondoltam, hogy egy unatkozo kis tinedzser lehetsz, aki ezzel akarja itt az anyakat cukkolni, felidegesiteni.

Te eleg onzo lehetsz, hogy magadat helyezed az elso helyre.

Nalunk amugy ugy mukodik, hogy probalok egyenrangu lenni mindenkivele szemben. Vannak dolgok amiben termeszetesen a kicsi az elso (logikus), de van olyan is, ahol apa, vagy eppen en.

Hogy a parod legyen a fontosabb neked, mint a sajat gyereked?! Hat eleg furcsa. Azert ezt ne hangoztasd szerintem. Ja, es tobbet ne is szuljel mar.

ezelőtt pár évtizeddel léteztek ilyen családok, hogy a gyerek csak akkor evett, amikor már apa jóllakott.

ha meg meghalt a gyerek, nem baj, majd csinálunk másikat.

nem tudom, engem kicsit erre a mentalitásra emlékeztetsz.

ha már egy ilyen kis gyerek felé helyezed magadat, akkor mi lesz később, amikor már nem önzetlenül fog szeretni? kislányom most nem kapsz zsebpénzt, mert nekem műkörmöshöz, apádnak meg kocsmába kell mennie?

szegény gyerek, komolyan mondom, itt van fél évesen, még azt hiszi, hogy az egész világ csak érte van, csak körülötte forog, de már az édesanyjában sem bízhat, mert neki sem ő a legfontosabb. ha erre rájön 1-2 év múlva, akkor hatalmasat fog csalódni, abban biztos lehetsz.

Sztem - és ezt úgy is vettem észre, hogy - a gyereket szült nők 90%-nál a baba áll az első helyen. A maradék 10% hagyja el, veri meg, hanyagolja el vmilyen szinten a gyerekét, vagy éppen ilyen rangsorokat állít fel magában. Ezt nem elítélés miatt írtam, de én is a másik 90%-ba tartozom, és mi ezt is véljük helyes értékrendnek. Talán az anyai ösztön miatt is gondoljuk azt, hogy ő az első, de amikor szopizik, odabújik, szeretetet ad, vagy az első évében te vagy egy darabig a világ neki, azt hiszi egyek vagytok, majd később a legfontosabb ember vagy neki mind közül... talán ezek miatt ilyen erős ez az érzés bennünk az elején, míg kicsi a gyerek. A későbbi dolgok, ha elfelejt, nem törődik majd idősebben veled, nem tisztel, ez nevelés kérdése sztem.

Egy anya mindig anya marad, ez egy megfoghatatlan kötelék közte és a gyereke között; a gyerekéért dolgozik, hajt előre minden nap.

Sztem nagyon csúnya dolgokat is képesek vagyunk anyánkank megbocsátani, ha a szeretet szikráját is látjuk rajta felénk irányulni.

De hát mindenki döntse el magának végül is mennyire fontos neki a közte és gyereke között lévő kapcsolat. Ez csak az én véleményem volt a rangsorodról.

Bocsi, csak még egy gondolat:

Szerintem ez a rangsor nálad abból adódott, hogy gyerekkorodban a szüleiddel való kapcsolatod nem volt valamilyen (talán szeretet, vagy ragaszkodás) szempontjából számodra kielégítő, teljes. Nálunk igaz, hogy a szüleim elváltak, de anyám mindig is értem és testvéreimért élt 100%osan - de legalábbis így éreztem. Talán ezért is nagyon erős bennem az anyai ösztön-érzés, jó példát láttam. De talán egyéniségtől is függ.

Szerintem meg igazad van. Ha lenne gyerekem akkor nekem is a férjem lenne az első helyen. Olyannak nem is szülnék gyereket aki nem érdemelné meg nálam az első helyet.

És nem tudom megmagyarázni, hogy hogyan. Persze nem úgy ahogy itt képzelik a többiek, hogy nem adok neki enni ha éhes... Hanem pl, nem fogom magam és a kapcsolatunk tönkretenni a gyerek érdekében. Ha pl sírós gyerekem lenne akkor nem várnám meg amíg leszokik róla magától 4 éves korában, hanem én magam tennék ellene ha már elérte a megfelelő kort. Nem szoptatnám évekig, nem áldoznám rá az egész életem, hogy aztán majd mondhassam, hogy hát "én mindent megtettem érted és te meg..." Mindig szánnék a férjemre időt, nem lenne az, hogy most a gyereknek ez az óhaja akkor ez meg az lesz, apuci meg majd vár. Természetesen ezt az egészséges gyerekre értem, nem akkor ha valami baja van és azért sír vagy ilyesmi. Nem lennék tigrisanya, aki 18 éves koráig nem adja ki a gyereket és nem megy vissza dolgozni. Nálam nem az lenne hogy az egész életemnek és családomnak kell alkalmazkodni egy babához, hanem neki kell szépen lassan beépülni a család rutinjába. Nekem nem tetszik ez a mai modern gyereknevelés, ahol szinte már a gyerek az úr és érte mindent. Manapság sokkal több a problémás és neveletlen gyerek. Régen még tisztelt a kort, akkor még nem az volt hogy megverik a tanárt meg leköpik a szüleiket. És én szerintem ebben benne van ez modern látásmód (is)... Régen kicsit szigorúbbak voltak és lám mégis normális felnőttek lettek régen is.

Aztán meg az ez "apa elhagy a 20 éves macáért" duma... És ha a gyereked megbukik, elszökik, füvezik, gyilkos lesz belőle, vagy miután kiiskoláztattad, vettél neki autót, házat, elköltözik a világ másik végére és többet feléd sem néz? Sok szülőnek már az is rémálom, ha egy fiú/lány elrabolja a gyerekük szivét és már ő lesz a családja! A gyereked is ugyanúgy el tud ahgyni, és nem azért kell nevelni hogy majd ő visszaadja.

Szerintem a legerősebb szeretet a szerelem. Én ezt máshogy nem tudom elképzelni. Nálam a legintimebb dolog a szex, a csók... És hát csak avval tudom csinálni akit a legjobban szeretek. Ha jobban szerettek valakit a férjeteknél akkor miért vele szexeltek, stb? Vagy lehet hogy csak nekem ilyen fontos.

Na mindegy, mindenki máshogy gondolozik, ettől lesz szép a világ. Amíg nem árt senkinek addig nincs vele baj akkor sem ha pár embernek nem tetszik.