Azok az anyukák, akiknek meggyőződésük, hogy sírni hagyni jó, miért lesznek idegesek más típusú nézetektől?

Nem olvastam végig a válaszokat, de az én esetem a következő...

A nem hagyom sírni csapatba tartoztam mostanáig. Szoptattam fél évig, azóta tápszer. Hasfájós volt 5 hónapig, mindíg kézben volt. Egyszer sem aludta még át az éjszakát, pedig már a homeopátiától elkezdve a borostyánnyakláncig mindent kipróbáltam. Magam mellé vettem, nem vettem magam mellé, megsimogattam, nem simogattam meg. Mára odáig fajult a dolog, hogy a kedves kisfiam aki egyébként nappal egy tündér és órákat alszik, éjjel összesen 3-4 órát alszik, kb 10szeri felvonásban... Ma este ha megkukulok sem megyek oda hozzá és ez így lesz addig míg meg nem szokja, hogy az este alvásra való. Meggyőződésem volt, hogy "reményt veszt" ha nem megyek oda, de mára már meggyőződésem, hogy én rontottam el, mert megszokta, hogy éjjel is foglalkozva van vele és ezt ő most már "jogosan" követeli meg... Na ennek vége:) ) hónapja nem aludtam másfél órát... Remélem pár nap és rendbe jövünk... Mert ez így nem állapot! Napirendünk is van, és napközben tényleg egy kis angyal, okos, értelmes, csodásan fejlődik, de este mintha előbújna a kisördög!

Pár nap múlva ha érdekel hogy alakultunk szívesen leírom majd... Erősnek kell lennem és helyrehoznom amit elrontottam, a kisfiam érdekében!

Utolsó válaszoló!

Hogy alakul a dolog?