Miért annyira szívtelen egy-két anya, hogy hagyja sírni a gyermekét?

Én egyáltalán nem érzem magam szívtelennek.

A lányom mellett máshogy nem is lehetne létezni, csak ha hagyom sírni. Különben nem lenne tisztaruha, ebéd a fiamnak...

Úgyanis a nap 24 órájából képes 18 ordítani.

Itt a mai nap példának reggel 5-kor kelt (éjjel alig aludt), napközben 2!!! percet aludt, letettem és üvöltött.

Most is üvölt a pedig a lábamon fekszik.

Egyetlen esetben fejezi be ha járkálok vele a lakában...-de nem vagyok hajlandó egész nap a köröket róni. Nem is hiszem, hogy ez normális lenne.

Mindenki gondoljon amit akar, én már hagyom sírni (pedig nem is olyan rég úgy gondoltam, hogy soha). Ha szeretnék néha eljutni a wc-re v. zuhanyozni akkor muszáj...

Szerintem nem szívtelen, egyszerűen vannak olyan esetek, ahol ez a legjobb módszer. Ilyen pl. amikor a gyerek hisztizik, mert nem úgy van valami, ahogy ő akarja.

Tegnap láttam pl. egy jelenetet az utcán. Anyuka egyedül két gyerekkel (az egyik olyan két-hároméves forma lehetett, a másik pár hónapos, az anya a karján tartotta) ment az utcán. Odaértek egy játékbolthoz, ahol a nagyobb gyerek meglátott valamit, és elkezdett észveszejtően hisztizni, hogy márpedig neki kell az a játék. Megállt, földhöz verte magát, és bömbölt, hogy az anyja megvegye neki. Az anyuka meg hiába magyarázta, hogy nincs pénz, meg egyébként is rengeteg játéka van már, a gyerek továbbra is bömbölt, úgy mentek végig az utcán. Persze mindenki nézett rájuk nagyot.

Kedves kérdező! Szerinted szívtelenség, ha idejekorán rászoktatjuk a gyereket arra, hogy nem lehet övé a világ összes játéka, és nem mindig az van, amit ő akar? Szívtelenség, ha megtanítjuk becsülni azt, ami van, és nem követelőzni? Szerintem egyáltalán nem az.

Ismét egy idióta kérdés! Az előttem szólóknak teljesen igaza van. És mint anya kikérem magamnak ezt a megbélyegezést. Az én gyerekem három hónapos és egy kisangyal (eddig)! De! Már hat hetesen "bepróbálkozott", hogy meddig mehet el nálam, az apjánál stb.... Tehát ha az elejétől nem következetes egy szülő, akkor az már ilyen kis korban el van rontva, és később az ilyen abajgatott gyerekekből lesznek az önálóan létezni sem tudó, elkényeztetett hisztis felnőttek. Én már akkor eldöntöttem, hogy következetes leszek amikor még nem is volt gyermekem. Ezt azonban véletlenül sem szabad összekeverni a szívtelenséggel. Szívtelen az az anya, aki akkor is magára hagyja a gyermekét amikor beteg, vagy nem táplálja megfelelően, vagy nem teremti meg az alap szociális, egzisztenciális és higiéniai feltételeket, magyarul a világra szüli a csemetéjét és az utca (még rosszabb esetben az állam) meg felneveli. De azért mert kétpercenként nem kapkodom ki a gyereket az ágyból, ha hisztizik vagy kikövetelne magának valamit azért nem érzem magam szívtelennek! A szülői feladat nem arról szól, hogy teljes mértékben feladom magamat mint ember és mint nő. Igenis egy anyának is megjár, hogy törődjön magával, a lelkével, testével hisz csak így tud harmonikus maradni és türelemmel, tisztelettel viseltetni a gyermeke(i), és a párja iránt.

Neked kedves kérdező vagy nincs gyereked(és ez a szerencsésebb eset), vagy van, és már most a fejedre nőtt, bármekkora is legyen. A többi édesanya nevében is kikérem magamnak ezt a sértő kérdést!