Miért billennek ki sokan attól, hogy azt mondjuk,6 hónapig az anyatej a legjobb táplálék?

Sziasztok!Az előző válaszadónak!Sajnos tényleg vannak olyanok akik lusták szoptatni gyermeküket ,pedig lenne tejük és a tápszerhez nyúlnak mert az egyszerübb elkészíteni és gyorsabban megeszi a baba és szép lessan elapad a tejük.

Az én kisfiam 4 hónapos múlt, és a mai napig az lebeg a szemem előtt, jaj, csak szoptatni tudjak, mert a sajtó ettől hangos. És szoptatok is ezerrel, nem egyszerű, sokat kínlódok, de megéri. Volt az elején sebesedés, most újabban mintha kevés lenne, és frusztrál a gondolat, h anyatejen kívül mást adjak, mert még megszól valaki, plussz az, hogy jaj, csak el ne menjen a tejem. Holott én is tápszeres ember vagyok, nemsokkal a szülésem előtt tudtam meg anyukámtól. Ja, és császárral szültem, mert a nyaka köré tekerte a köldökzsinórt. Emiatt nem is izgatom magam, hogy jobb lett volna természetes úton, mert akkor ma nem lenne velem a kisfiam. Viszont tény, hogy annyira a szoptatás körül forog minden, hogy önkéntelenül is jönnek a negatív gondolatok...vannak beteges anyatejesek is és nembeteges tápszeresek is.... szerintem nem kéne ennyire túllihegni a témát.

8. vagyok és 9.-nek üzenem, hogy szerencsére én nem tapasztaltam a környezetemben, hogy valaki lustaságból tápszerezné a gyermekét, ettől függetlenül, elhiszem amit írtál és az olyan "anyákat" természetesen elítélem, de hidd el a többség azért tápszerezi a gyermekét, mert nincs anyateje. Ettől még nagyon is jó édesanyák, legalábbis én annak érzem magam. Amúgy én is tápszeren nőttem fel, ikerszülése volt anyukámnak, a testvérem 4 napos korában meghalt, mert a nővér elalud és nem vette észre, hogy a tesóm fuldoklik. 1,20 Kg-val születtem és 32 cm-el, nyolc hónapra. És lám miből lesz a cserebogár, teljes értékű ember lettem és egy csodálatos három hónapos kislány édesanyja aki 3540 Kg-val és 56 cm-el született pontosan a várt időpontra. Ma pedig már 5500 Kg és egyáltalán nem túltáplált és felfújt kisbaba. Legalábbis a visszajelzések és az én véleményem szerint. Úgy gondolom, hogy itt egy meddő vita kezd kialakulóban lenni és én ebben nem kívánok részt venni. Tisztelem a szoptatni tudó és akaró édesanyákat, és sajnálom a hozzám hasonlóakat akik ilyen-vagy olyan okból nem tudják szoptatni a gyermeküket. Viszont továbbra is az a véleményem,hogy a kérdés feltevője mint már utaltam rá sértően fogalmaz a nem szoptató édesanyákról és egyik szava üti a másikat.

Ez előttem szólóhoz: teljesen igazad van. A kérdés pedig valóban provokatív és sértő.

Sziasztok.A kilencedik válaszadó vagyok.Igazatok van teljes mértékben nem az számit ki meddig szoptat az számít,hogy milyen anyák vagyunk,hogyan neveljük a gyerekeinket.

Lányok azért észleltétek, hogy a kérdező lapul mint szar a fűben? :) Lám lám feltetted a kérdésed és megaláztál egy csomó édesanyát, most meg kussolsz mi? Hát jól teszed szégyeld is magadat.

Teljes mértékben igazad van!!!Nem meri felvállalni,ha tényleg anyuka lenne reagálna a válaszokra.Nagyon,de nagyon csúnya dolgot művelt!!!!

Az a baj veled, hogy nem tudod elképzelni, hogy van olyan, hogy nincs elég tej. Lehet, hogy ez az egy dolog, ami összejött neked az életben, hát örülj neki, olvasgasd tovább az lll-t, meg a tudományos cikkeket, hogy mekkora ÁSZ vagy, de ne provokálj itt senkit. Nekem rengeteg tejem volt, rögtön tudtam szoptatni, pedig császárral szültem, mert gyengült a szívhang, 4 hónapos koráig semmi gond nem volt, de elkezdett apadni a tejem. Nem ért semmilyen stressz, nem én éreztem tévesen, hogy kevés, mivel nem hízott, tehát tényleg kevesebb lett, nem változtattunk a szopási technikán, sok folyadékot ittam, rendesen ettem, minden tejserkentőt kipróbáltam..., na nagyokos, erre mit mondanak a tudományos cikkek???Írtak fel tápszert, de nem itta meg, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor fogadott el kb. 30-40 ml pótlást. Lassan 7 hónapos, még mindig anyatejes, de nagyon keveset hízik, még mindig csak 6600 g. Viszont pár hete elfogad főzeléket szerencsére. Nem kívánom senkinek ezt a 3 hónapot, neked sem, az lll-s szoptatási tanácsadóknak sem, amikor együtt sírsz a gyerekkel esténként, mert éhes, de nincs már tejcsi és nem tudsz mást sem beleerőltetni, mert nem fogadja el. Ő elalszik korgó hassal, te pedig fohászkodva, hogy hátha holnap jobb lesz, hátha holnap eszik valamit...Kívánom, hogy ne kerülj soha ilyen helyzetbe...