Miért billennek ki sokan attól, hogy azt mondjuk,6 hónapig az anyatej a legjobb táplálék?

Ezt nem is vitatja senki. Csak nem értem, mit provokálod itt akkor a többieket, ha a te anyaságod sem a mai norma szerint indult.

Ez a kérdés miért provokáló?

Az hogy nem indul természtetesen az anyaság semmi köze a szoptatáshoz. Én is 30 órát vajúdtam majd császároztak, ettől függetlenül szoptatok.

Szia!Igen igazat adok neked.Aki nem tud szoptatni és igazábol nincs teje első perctől azt szerintem nem kellene elítélni ,azt eltudom ítélni aki nem is akar szoptatni.Ebből a kérdésből mindég is problémák lesznek mert ahányan vagyunk annyiféle képen fogjuk etetni és nevelni a gyerekeinket.A szüléssel meg annyi szeretnék hozzászolni,hogy a császárosokat sem kellene elítélni(én mind a két gyermekemet természetes uton hoztam a világra)mert szerintem jobban szenvednek pl:Napi szinten szuri nem egy , fejfájás,feszül a has allatti vágás ,naponta cserélik a kötözést ez se egy kellemes dolog és nekünk csak a vágás ami kellemetlen valakinek ez is fáj.Az meg csúnya dolog mikor lepontozzák a válaszokat és kellemetlen a hozzászólás.

Én is császárral szűltem,a kislányomat hat hétig tudtam szoptatni.Én ugyan olyan nőnek és anyának tartom magam mint aki rendesen szűlt és szoptatott.Az anyaság nem itt kezdődik,ennek semmi köze a szüléshez és a szoptatáshoz.Szűlni mindenki tud,anyának lenni,jó anyának lenni a legnehezebb a világon.Arra kell büszkének lenni ha a gyerekünk azt mondja hogy mi vagyunk a legjobbak,nem arra hogy hogyan szűltünk meg meddig szoptattunk.A szülés pár óra az anyaság egy egéssz élet,annyira butaság ilyesmiről vitázni

Nem értem a kérdést! Soha nem vitattam, hogy az anyatejnél nincs jobb. De sajnos nekem például csak egy hétig volt tejem, és a babám azt sem tudta kiszopni. Hogy miért arra senki sem tudott magyarázatot adni. Úgy volt, hogy én is császáros leszek téraránytalanság miatt, de szerencsére sikerült megszülnöm a babámat hüvelyi úton. Mégsem ítélem el a császárral szülő édesanyákat. Szóval én egy hétig sírtam amikor egy nap alatt elapadt a tejem, pedig minden lehetőséget kipróbáltam, és mindent megtettem azért, hogy legyen tejem és tudjak szoptatni. De sajnos a sors közbeszólt. Attól még nagyon is jó édesanyának érzem magam, és már három hónapos a babám, szépen fejlődik, de még mindíg fájdalommal tölt el a gondolat, hogy az én gyermekem miért nem anyatejen nő fel? Amúgy még soha senkitől nem hallottam, hogy ne akart volna szoptatni. Szerintem nincs ilyen anya a földkerekségen. Az meg hogy valamiért valaki nem tud szoptatni szomorú de semmi képpen nem elítélendő. Ja és még valami: Ha figyelmesen elolvasod a kérdésedet akkor számodra is világossá válik, hogy egyik szavad üti a másikat......