Voltatok már nagyon idegesek egy baba mellett? Elég nehéz tűrtőztetnem magam. Ma összetörtem a konyhában egy bébiételes üveget, de hála istennek nem lett a gyereknek baja.

Először is.

Ha ennyire nem bírod otthon, menj vissza dolgozni, szoktassátok bölcsibe, a folyamatos, állandó stressz csak rontja a helyzetet.

Másodszor: ez egy ÉLETHELYZET. Otthon vagyunk, sok nap nehéz, sok nap fárasztó, de most gyereknevelés van, csinálni kell, fáradtan is.

Harmadszor: őszinte leszek. Ha a ti kapcsolatotok ennyire nélkülöz konszenzust, egymás iránti érzékenységet és felelősséget, akkor nem a gyerek volt a legjobb biznisz, amibe belefoghattatok. A legalapvetőbb, hogy apa kiveszi a részét otthon is mindenből. Menjen el néha a gyerekkel kettesben ide-oda, addig te pihenj, és próbáld felfogni, hogy egy egy évestől várnál feltétlen engedlemességet és türelmet, amit TE sem vagy képes megteremteni. Akkor ő hogyan és miből tudná...? Mivel a párod iszik, ezért nem tudom mennyire bízható rá bármi is, de ezt is meg kell oldani. A türelmetlenséged oka nyilván elégedetlenség és düh, de egyikről sem tehet a gyereked. Innen már nincs messze az, hogy ő ütöd meg, ha sok a stressz. Keressetek segítséget vagy megoldást, mert ez nagyon rossz irányba halad.

Í

"sajnos én is szoktam,pedig tudom,hogy sose a gyerek a hibás,ha mondjuk leissza magát stb.."

ezt értettem félre, ezért elnézést kérek, azt gondoltam, hogy a férjed issza le magát :).

a többit tartom.

Én csak azt tudom, hogy a csatornázatlan agresszió nyilván máshol is megtalálja majd az útját. A bölcsődébe járó gyermekek anyukái pedig nem rosszak, hanem adott esetben fáradtak, nem bírják jól az otthonlétet, ismét vissza kell menniük dolgozni.

Te azt írod, idézem: "nagyon nehezen bírom a bezártságot". Akkor most vagy olyan leszel mint én, és eljársz a gyerekkel barátnőzni, zenebölcsibe, játszóházba és nem makkansz meg otthon, vagy bölcsiztek, mert az is egy megoldás.