Szerintetek is szégyellni való dolog ez?

Bocsánat, én olyan jót nevettem ezen. Szerencsére én már eljutottam erre a szintre. Látnád az ismerőseim arcát, hogy megnyúlik, mikor mondom, hogy a kétévesem még cicizik, sőt ezen alszik el. És nekünk ez ÍGY JÓ.

A legtöbb babának szüksége van "cumizásra" az elalváshoz. Ez legjobb esetben a cici, ennek hiányában cumi, ujjacska, pelus csücske, stb. Miért lenne anyámasszony katonája azért mert ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy a világ legtermészetesebb módján alszik el.

A legtöbb babának az elalváshoz segítség kell. Persze tréningekkel elérhető, hogy egyedül aludjon el, de ez szorongáshoz vezet(het). Gyermekpszichológusok azt állítják, hogy az a gyerek, aki csecsemőkorában megkapta a szülői támogatást, együtt aludhatott a szülővel, ha igényelte, nem hagyták sírni csecsemőkorában, stb. azokból később nagyon magabiztos, öntudatos felnőtt vált.

Szóval szépen gondold át a dolgokat, légy magatokra büszke,és tedd továbbra is azt , ami a babádnak és neked a legjobb.

Idéznék neked egy facebookos kismamaoldal bejegyzéséből :)

"Az anyukák gyakran magyarázkodnak nekem: "sajnos elrontottam, mert sajnos cicin alszik el a babám"

"Sajnos ringatni kell."

"Sajnos mindig fel kell venni, amikor felébred."

Hiába tudjuk, mi lenne a jó, hiába súgná az ösztönünk, mi lenne a helyes, ha megtesszük, úgy érezzük, szégyenkeznünk kell miatta.

Úgy érezzük, a világ egy önállóan alvó, önállóan játszó, problémamentes gyereket vár el tőlünk, ezért folyton úgy érezzük, magyarázkodunk, szégyenkezünk kell, amiért a mi gyermekünk "anyás".

Pedig ez a természetes!

Nézz csak körül: itt van 108 ezer anyuka, aki ugyanezzel küzd! Akikkel elhitették, hogy a jó baba az, aki nem okoz sok gondot, aki mellett kényelmes az élet, akit észre sem lehet venni.

Hát én nem szeretném nem észrevenni a gyerekeimet! És hiszek benne, hogy akkor fogják tudni észrevetetni magukat az életben, ha most anyaként mindig észreveszem őket! "

:)