Éreztetek már olyat, hogy "szörnyű anya vagyok"?

hát,nekem is volt már,hogy azt mondtam:sírjál csak,attól biztos jobb lesz. olyan lelkiismeretem volt utána...igyekszem odafigyelni azért,hogy ne rajta csattanjon ha én vagyok fáradt vagy ilyesmi...de nem vagy rossz anya,ne félj! :)

lelkiismeretfurdalást akartam irni,és 6hós a kisfiam.

13 hós, de néha tisztára kifordul magából. Nem játszik velem csak csimpaszkodik a lábamba, hogy cipeljem, vegyek fel, egy ideig bírom, de mikor már nem enged öltözni és idegesen leültetem a földre hatalmas orditásba kezd és méginkább csimpaszkodik. Vagyis csak jól felidegesitjük egymast, szabályosan ijedt a kis arca, fél tőlem ilyenkor az tuti, én is magamtól, hogy mitől tudok igy felidegesedni, hogy tudok egy ekkora gyerekre haragudni és húzni, hogy csakazértsem veszem fel, ő pedig már piros, annyira ordít.... Na ez a szörnyű! A babád még kicsi, ennél sokkal-sokkal nehezebb dolgok lesznek, minthogy nem alszik el, mikor te ugy érzed,hogy kéne.

A barátnőm soha nem mérges a lánáyára, minden időt együtt töltenek, ő a szeme fénye. na és a férj hol marad? Másik barátnőm szintén ez a típus, majdnem ráment a házasságuk, a fia pedig neveletlen és önző lett. Hát, én be szoktam pipulni. MIkor kiköpi az ételt. Elönt a méreg. És amikor nem hallja amit mondok. Pedig ez utóbbiról nem tehet, ha egyszer nem hallja mert nagyon játszik, akkor nem hallja. De azért tízszer kérdezni és egyszer sem választ kapni... Párszor régebben rá is csaptam a kezére, de észrevettem, hogy az egyetlen amit elérek vele az, hogy ő is csapkodni kezd időnként, szóval ilyet többet nem teszek. Már egy jó ideje nem, és azóta ő is szerencsésen leszokott róla. Szerintem akkor lennénk rossz anyák, ha nem nevelnénk a gyerekeinket hanem tálcán hordoznánk őket, midnent kedvükre tennénk. A gyerek nem a tulajdonunk, mi sem az gyerek tulajdonai vagyunk, az a feladatunk, hogy az életben boldogságot elérni képes felnőttekké neveljük őket szeretetben.

Igen, én is éreztem már, szégyellem, de többször is! Én a hangomat emeltem fel már nem egyszer Vele szemben, most meg már, hogy nagyobb (másfél éves) egyszerűen azonnal bánom is meg, annyira kis érzékeny, rögtön görbül a kis szája, na akkor már össze vissza puszilgatom. Én is sokszor próbálok arra gondolni, hogy a gyerkőc nem tehet semmiről és hogy nagyon szomorú lesz a kis lelke, ha látja, hogy haragszom rá, úgyhogy ezzel el is hessegetem a haragot.

igen már nálam is volt,hogy hiszizett és megkérdeztem hogy mért hsztizel nekem 8 hós, és megis ráztam. na de nem erősen csak kicsit. De nekem is lelkiismeretem lett.

Igen én is éreztem már eddig többször is de igazán kétszer(most 8 és fél hós)de utána miután megtörtént hogy felemeltem a hangom meg rá haragudtam meg még mi minden...hát utána iszonyat rossz volt fel is tettem itt kérdést de aztán megnyugodtam és próbálok türelmes lenni hát nem mindig sikerül...szóval mindenkivel előfordul.Aki azt mondja nem az hazudik.

És még hányszor lesz ilyen, amikor meg kell, h kérdezd magadtól, h ennyire szörnyű vagyok? Van egy 8 éves fiam, és tudod, nap mint nap felbosszant a hülyeségeivel, a visszafeleseléseivel, gunyos megjegyzéseive.......és a 14 hónapos lányom ehhez képest semmi. Rajta már csak nevetek, amikor kiköpi a kaját, amikor kiönti az innivalót, amikor ugy ugyrál, rugkapál, mikor cserélném a pelenkát, amikor ellóg, mikor öltöztetném.......szóval csak lazán. A java még ezut jön.