Nyugat-Európában és Amerikában miért lett ennyire tabu az együttalvás a gyerekekkel, meg ez a gyerektől való elkülönülés, testi érintkezés csökkentése? Mi ez az elkülönítés mánia?

Bizonyos országokban nyilván azért, mert nagy a szegénység és sok a gyerek. Ergo nem tudnak különszobában aludni!

Szerintem a külön alvás és a szeretgetés minimalizálása teljesen már kategória.

Mondom ezt úgy,hogy kb. 4-5 hónapig velünk aludt a gyerek. Addig szép is volt, amíg nem kezdett el éjszaka mászkálni, meg 6-szor keresztbefordulni. Volt,hogy 3 órát aludtunk,ami nem igazán buli úgy,hogy apának másnap munkába kell menni!

És igen, átszoktattam a kiságyba, ahol ő is jót alszik, meg mi is a sajátunkban. Mi eleve 10-11-nél hamarabb nem alszunk el. A gyerek természetesen igen. Na már most az sem jó, ha ő fent van ilyen sokáig, de az sem megoldás,hogy mi 9-kor csöndben nézzük a falat, mert a gyerek már alszik!

Nem gondolom,hogy ettől kevésbé szeretjük egymást a gyerekkel. A testi kontaktus nem az alváson múlik!

Ezt biztos a modern kor hű de nagy függetlensége hozta magával! :)

Soha nem tudnék senkiről bármiféle negatív véleményt alkotni csak azért, mert a gyerekével együtt alszik, vagy sem. AZ ő /ők dolga! A baráti körömben van erre is, arra is példa, ez mégsem beszédtéma. Ki-ki döntse el neki melyik a jó! És ha döntött, ne sulykolja a másikba, hogy csak úgy jó, ahogy ő csinálja!!!

Első vagyok!

A másodikkal egyetértek! Ki így, ki úgy csinálja. Mindenkinek más válik be. Van a baráti körben olyan család, akinél bevált az együttalvás.

Én csak azt nem szeretem, amit írtam,hogy a kérdés úgy jön le, hogy aki nem alszik együtt a gyerekével,az kevésbé szereti.

Ez olyan,mint "aki drága karácsonyi ajándékot tud venni a gyereknek, ott elvész az ünnep"! Ezt a felfogást is imádom!

Én a gyermekemmel alszok, 3,5 hónapos. A férjemmel előtte sem aludtunk egy ágyban, mert nagyon horkol. Esténként amikor elaltatás van, akkor a férjem is ott kucorog velünk a mi ágyunkban, aztán ha már álmos, akkor megy a saját szobájába. Ha olyan a helyzet, akkor megyek vele én is! :)

De megértem azokat is, akiknél máshogy alakul a dolog, van aki azt tartja egészségesnek, ha távolságot tart bizonyos dolgokban. Én úgy nőttem fel, hogy amíg kicsik voltunk, anyukámékkal aludtunk, nekemjó visszaemlékezni ezekre az estékre, a sok beszélgetésre, az összebújásokra. Van aki számára ez teljesen elképzelhetetlen. Nem azért, mert nem szereti a gyerekét, csak ő egy másmilyen ember...

Én nem alszom együtt a gyerekeimmel, mert egyikünk sem tud úgy nyugodtan aludni. Napközben sokat bújnak, szeretgetem őket. Nem gondolnám, hogy ez új trend lenne, nálunk senki nem alszik a gyerekével, és mi sem aludtunk a szüleinkkel. Én inkább az egymás életébe való mértéktelen beleszólást tartom új trendnek.

Kinek nem inge nem veszi magára...