Veletek vagy nélkületek?

Kislányom kb 2 hónapos kora óta egyedül alszik/mióta átalussza az éjszakát/,külön szobában. Tudatosan csináltuk ezt, így nem zavarjuk egymást.

Kisfiam 1 hónapos,őt is így szeretnénk szoktatni,de nem tudom mikor fogja átaludni az éjszakát. Lehet sose... :D

3-4hónapsos koráig aludt velünk egy szobában,de egy ágyban sosem,utána a saját kis szobájában.

Tudatosan alakítottuk, mert nagyon sok szülőtől hallottam, hogy x éves a gyerek és még mindig egy ágyban álszanak,mert már nem akar a gyerek a saját ágyában aludni,nem szerettük volna ezt.

Kezdettől külön ágy, külön szoba. Nálunk nagyon bevált, gyorsan átaludta az éjszakákat.

Nagyon ritkán jön a szülői ágyba, csak ha nagy a baja, jön a foga, esetleg beteg.

1 éves most. 2 hónapos koráig aludt velünk egy szobában, bölcsőben, aztán átköltöztettük. 1 hónapig a szobájában aludtam még: ő a kiságyában, én külön ágyon (így utólag már látom, hogy az én ottalvásom az ő számára teljesen felesleges volt - talán a hajnali szopik miatt volt így könnyebb, apát nem zavartuk). 3 hónapos korától külön, egyedül alszik és nagyon jól! A hajnali szopi elhagyása óta (5 hó) teljesen végigalussza az éjszakákat.

A külön szoba, külön ágy nálunk is abszolút tudatos volt.

26 hónapos a fiam. Másfél éves volt, amikor elkészült a másik szoba, akkor költözött külön, addig a mi ágyunkban aludt. Nem is tudott volna máshol, meg nem is akartuk külön tenni. 14 hónaposan vettem el tőle az éjszakai cicizést, onnantól kezdve aludt reggelig. Néha átjön a fiam hajnalban/kora reggel hozzánk bújni.

4 hónapos a lányom, ő velünk alszik, így egyszerűbb és jobb mindannyiunknak, meg nekem így a természetes.

Közvetlenül a mi ágyunk mellé, a falhoz van tolva egy széles fotel+két ugyanolyan, csak támla nélküli "puff", épp ágymagasságú, rajta egy vastag pléd, tök jó helye van a csajnak.

A lányom első perctől külön aludt, külön ágyban, külön szobában. Mindhármunknak tökéletes volt így.:)

A kisfiam 9 hónapos korától velünk alszik, közös szobában, a mi ágyunkban. Amikor hazahoztuk a kórházból, próbáltam őt is az önálló alvásra szoktatni, de időközben lakásfelújítás miatt egy hétre közös ágyba kényszerültünk. Úgy megszokta, hogy nem sikerült visszaterelni a sajátjába. Eleinte próbálkoztunk, aztán belenyugodtunk, és most már azt mondom, jó is így, egyelőre így marad. Most másfél éves, legkésőbb ovi előtt kap saját heverőt, akkor már külön lesz. Korababa volt, 10 és fél hét kórház után került haza, rendszeres légzéskimaradásokkal. A kiságy a mi ágyunk mellé van tolva, én alszom mellette, a férjem pedig mellettem (szóval én vagyok középen). A kiságyból már kivettünk 3 rácsot, és sokszor úgy alszik a pirinyó, hogy a fele az ágyában van, a lábacskája lóg csak át hozzánk. Szóval korababa volt, majdnem meghalt, és csodálatos, hogy él, hogy, hogy ott szuszog mellettünk!:) Nem érdekel senki véleménye, nekünk jó így, és boldogok vagyunk. Látod, minden helyzet, minden baba, minden család más. Így is jó, úgy is jó!:) Ja, és a házasélet is kipipálva, szóval no para, egyet nem értők! :D