Hogyan álljak ehhez a viselkedéshez?

Szia!Én is hasonló cipőben jártam a kisfiammal. Ő már 2,5 éves, és kb. 1-2 hónapja látszik megoldódni ez a viselkedése. Engem is nagyon bántott, hogy így tudott viselkedni; megütött, megharapott és a kisgyerekeket is bántotta,ha odamentek hozzá, hiába nem látott tőlünk soha ilyesmit, TV-t se néz és mi sem ütöttük meg soha. Nálunk a kitartás és az idő oldotta meg. Ha kikelt magából, akkor hátulról öleltem át,hogy ne tudjon tovább bántani, és higgadtan beszéltem hozzá, puszilgattam, hogy nyugodjon le. Ha"csak" megütött, de nem örjöngött, akkor eltoltam magamtól, nagyon mérgesen néztem, és mondtam, hogy ezt nem szabad, fáj, és addig nem játszottam vele tovább, amikor bocsánatot kért, de ha ezt megtette, akkor szent volt a béke, ez a feloldozás őt is megnyugtatta. Fontos, hogy ha tudod, akadályozd meg, hogy bántson, fogd meg a kis kezét, még akkor is, ha Neked nem fájna, mert akkor az ütés előtti kontrol mélyül el nála is. Most is van, hogy nagyon rossz napja van a kisfiamnak, pl. anyahiány, és ilyenkor felerősödik ez benne, de már csak nagyon ritkán üt, sőt néha elkezdi, és megállítja a kis kezét. Emellett nagyon jó kisfiú és hihetetlen szeretettel van felém, és mégis tud bántani is, mert indulatkezelésben nehezebben boldogul, de hidd el, ha Tőled azt látja, hogy mérges vagy rá, és még sem ütöd meg, erőt veszel magadon, akkor ő is megtanulja ezt a viselkedést. Kitartás!