Akik lányt vártak de fiú lett. Hogyan tudtátok feldolgozni?

OK, h mit vár az ember, de az a lényeg, h egészséges legyen, nem? Ha beteg lenne, azt kéne feldolgozni, nem h milyen nemű...

Ugyanúgy fogod szeretni ha fiú lesz, akkor is. Majd meglátod.

Ezt a kérdést írtam ki, mikor várandós voltam: http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

Nyáron született meg a kisfiam. Mikor előtte kiderült, hogy nem lány lesz, kicsit én is szomorú voltam, de ettől még ő az én kicsi babám :) Igazuk volt a válaszolóknak, egyszerűen imádom őt! :)

A barom, pont az, h a fiú a jó.

Kb a párok 70%-a azt szeretne!

Meg van a véleményem arròl az anyárol,akinek fel kell dolgoznia,hogy a baba nem olyan nemű,amilyet ő szeretne....

Én világ életemben kisfiùt szerettem volna elsőnek,amikor terhes lettem,első perctől fogva ùgy éreztem,hogy kislány. Már valamilyen szinten bele is éltem magam. Aztán amikor 17 hetesen kiderült,hogy fiù,egyáltalán nem voltam szomorù,hisz az álmom vállt valòra. 10 héten belül végre a kezünkben tarthatjuk őt :)

19 l

Szerintem szomoru, ha "fel kell dolgozni" a baba nemet.Mert azt ertem,hogy lelkileg nehez,ha mondjuk beteg,de ezt...

Mi a parommal nagyon szerettuk volna,ha az elso babank fiu lesz.Igazabol ez leginkabb addig volt tema,amig terhes nem lettem,utana mar inkabb amiatt aggodtunk,hogy minden rendben van-e a picurral,nem a neme miatt.

Persze azert kivancsiak voltunk,foleg en.

Mikor megmondtak,hogy kislany,abszolut nem voltunk csalodottak,sot,boldogok voltunk,es eszunkbe sem jutott,hogy miert nem fiu...

Azota mar rengeteg dolgot vettem neki es nagyon boldog vagyok,hogy hamarosan eletet adhatok egy gyonyoru kislanynak.

Szerintem mindenkit foglalkoztat,hogy milyen nemu babat hord a szive alatt,de ez inkabb csak kivancsisag illetve olyan dolgok miatt fontos,hogy pl. milyen szinu babakocsit valassz,de amugy ami egyedul fontos-barmilyen elcsepeltnek hangzik is-hogy egeszseges gyermeked legyen,mindegy,hogy fiu vagy lany.

Én egész életemben lányos anyukának tartottam magam, biztos voltam benne, hogy lányom lesz, el sem tudtam volna képzelni, hogy fiam legyen, úgy éreztem, hogy egy fiúval egyszerűen nem tudnék mit kezdeni.

A 17 hetes ultrahangon természetesen kiderült, hogy fiú lesz. Azt nem mondom, hogy "fel kellett dolgoznom", mert ez nem egy tragédia, de nagyon furcsa érzés volt, át kellett állítanom az agyam, mert annyira biztos voltam benne, hogy lányom lesz, hogy néhány napig teljesen idegen volt nekem ez az egész helyzet. Akkor múlt el ez az érzés, amikor kitaláltuk, hogy mi legyen a neve, amikor meg megszületett, már egyáltalán nem bántam, hogy fiú lett. Most 20 hónapos, el nem cserélném a világ legaranyosabb kislányára sem, most már kifejezetten örülök neki, hogy fiú, hiszen ha lány lenne, akkor nem ő lenne, én pedig őt imádom :)