Hogy kezelitek a sírást?

Én sem tudok mást csinálni, mint sokszor hagyni, hogy sírjanak. Hármasikreim vannak. Szerintem ebben a helyzetben nem lehet, képtelenség nem sírni hagyni! És nem hinném, hogy hátrányosabbak lesznek majd, vagy lesz tőle valami bajuk. Nekik így kell sajnos megszokni, hogy nem csak egy van, akit elkényeztetek, mert a későbbiekben is megosztott lesz minden. Persze, ha nekem is olyan babáim lennének,akik nem sírnának, akkor nem is kellene hagyni, mert tényleg sokan azt mondják, hogy nem hagynák. De kíváncsi lennék, ha egy egész nap hisztisen síró (mert lehet tudni, mikor mi van) babájuk lenne, akkor a nap végére már ők is kimerülnének, és nem hiszem, hogy több hónapon keresztül bírnák. Hagynák néha ők is, hadd sírjon.

Persze nehéz hallgatni, de ha egy idegbeteg anyukájuk lenne, és a végtelenségig kimerült, mert folyamatosan csak ringatnám őket, babusgatnám, akkor ez lnene (volt is már), akkor szerintem sokkal rossazbb lenne nekik!

igen, valóban rettenetes hallgatni a babád sírását, (a kettővel ezelőtti vagyok), az enyém eleinte már akkor rákezdett mikor beraktam a kocsiba és hiába vettem fel megnyugtatni, ahogy újra vízszintesbe került folytatta. Választhattam, hogy ezért otthon kuksolunk, vagy kibírom és leviszem az utcára az üvöltő babát, mert a friss levegőre szüksége van. Általában két saroknyira megnyugodott, de volt olyan is hogy a séta közepén újra kezdte és hazáig üvöltött. Úgy éreztem mindenki engem néz, pedig ez hülyeség :)) Neked is azt javaslom ilyenkor gondolj arra, hogy te mindent megtettél hogy megnyugtasd (víz, cumi, simogatás) ha ezek nem segítettek, egyszerűen nem tudsz mit csinálni vele, muszáj hazáig tolni, meg egyáltalán friss levegőre vinni. Én ilyenkor vittem magam mp3-at és felcsavartam a zenét, hogy ne készüljek ki idegileg míg hazaérünk :) Aztán szép lassan hozzászoktam én a síráshoz, a babám pedig a sétához :) kitartás! a babák van, hogy minden igyekezetünk ellenére sírnak, és semmi bajuk nem lesz tőle!!

Még itt azt szeretném csak megjegyezni, hogy nagyon gonosz dolognak tartom azt, hogy a kezdő, sokszor a végkimerültség határán lévő fiatal anyukákat azzal riogatják, hogy ha nem cipelik állandóan a vállukon az adott esetben egész nap üvöltő gyereket, akkor a gyerek nem fog kötődni, meg az lesz az érzése, hogy magára hagyták. Ez butaság!! Engem is így nevelt az anyukám és világéletemben nagyon jó kapcsolatom volt vele.

Az meg hogy egy gorillát hoznak fel példának, az ugye nem komoyoly????? könyörgöm gyereket nevelünk, nem kismajmot....

Előzőre: hát igen, és nem is tudom, miből állapítanak meg ilyen kijelentéseket, hogy bizalmatlan lesz, meg stb. Talán megkérdezték a babákat, vagy egy nagyon okos "baba-kutató" ezt szűrte le?

Én harmadik gyerek vagyok, a bátyámnál- aki az első- anyu mesélte, hogy soha nem hagyták sírni, pedig ő aztán rendesen próbára tette anyuékat, a nővérem- ő a második- már nem csináltak nagy ügyet, ha néha- néha sírt. Hát nálam meg már olyan edzettek voltak, hogy sokszor hagytak sírni. És láss csodát, mind a hárman nagyon anyásak és apásak is vagyunk, nagyon nagy a szeretet közöttünk, el nem tudnám képzelni, ha bármi kisebb-nagyobb dolog történik az életemben, ne anyuék legyen a másodikak (a férjem után) akiknek szólok és azt se, hgoy ne beszéljek velük minden nap. Pedig hagytak sírni....