Hogy kezelitek a sírást?

www.kotodes.hu: "Egy kisgyermeket magára hagyni szomorúságában, bánatában, félelmében, fájdalmában nagyon súlyos következményekkel járhat, akkor is, ha másnap ezt még nem látjuk."

"Az állatokkal ellentétben az ember azonban kifejezetten kulturális lény, melynek nem csak előnyeit élvezzük, hanem hátrányait is elszenvedjük. Egy gorillamamát soha nem lehetne rábeszélni, hogy sírni hagyja gyermekét… Biológiai programjaink – annak érdekében, hogy egész életünkön át képesek legyünk tanulni – elhalványodtak. Így fordulhat elő, hogy egy anya az egyik szobában ülve (esetleg az összezavarodottságtól sírva) hallgatja a szomszéd szobában kétségbeesetten síró gyermekét. Mert kultúránk valamelyik forrásából ezt hallotta, olvasta. Szerencsére sok esetben ezek a halovány, ám még élő késztetések eljutnak a felszínre és „beküldik” az édesanyát síró gyermekéhez és az egymásra találás élményével gazdagodva és attól megerősödve az anya nem próbálja meg többet eltaszítani magától gyermekét."

Ha nem akar elaludni akkor várok még egy kicsit míg álmos lesz, ha nem tud elaludni akkor segítek neki. Dúdolok,simogatom. Ringatni már nem tudom mert nehéz a popója :o) Babakocsiban nagyon nem szeret lenni amióta feláll,megy, így napi 2xfél órával oldom meg, így nincs baj. Ha hisztizik akkor ráhagyom, már meg tudom különböztetni ezt a fajta "sírást" mástól. Amúgy sírni sosem hagytam. Számíthat rám, az anyja vagyok, ez a dolgom. Unokatesóm 15éves koráig bepisilt éjjel, orvosok szerint azért mert a sok sírni hagyástól lelki problémái lettek. Sajnos ezek nem pici korban derülnek ki.

Sokszor kell elmagyaráznom a lányomnak hogy most séta van, bent kell lenni a babakocsiban, stb...eddig még mindíg sikerült sírás,hiszti nélkül megúszni.

Sosem hagytam sírni a babámat, és a másodikat sem fogom. Mindíg abból indulok ki, én mit éreznék ha bánatom,bajom lenne és ott hagynának egyedül sírni egy szobában....

Neked is csak azt javaslom, egy kicsit gondolj bele mit érezhet mikor téged hív és otthagyod vagy magára hagyod. Ha neked valami gondod van a párod vagy olyan ember akit nagyon szeretsz, nem "segít" !?

Sosem hagyom sírni én sem, magára meg pláne nem. Most én vagyok neki "minden", a biztonság. Úgy gondolom, most alapozzuk meg, hogy a későbbiekben milyen lesz a kapcsolatunk a gyerekkel.

Ha a gyerek elalszik sírva, nem elaludni tanult meg, csupán azt, úgysincs kire számítania. A későbbiekben ugyanezt a mintát fogja követni, ha valami gondja lesz, tehát hallgat, vagy nem velünk próbálja megoldani.

Kedves kérdező, én is sajnos sokszor voltam/vagyok kénytelen sírni hagyni a babámat, szerintem sem lesz semmi baja tőle, minket is így neveltek és nagyon jó szeretetteljes kapcsolatom van a szüleimmel. Az én picikém is rettentő sírós kisbaba már születésétől fogva, az első három hónapot szinte végig bőgte. Amikor már megetettem, tisztába tettem, dajkáltam, hasa sem fájt, és mégis ordított, ahogy letettem, vagy akár már a vállamon is a fáradtságtól, egyszerűen volt hogy nem volt más megoldás, én olyan ideges és kimerült voltam már, hogy képtelen voltam megnyugtatni, és inkább kimentem a szobából (és sírtam vele együtt). Egyáltalán nem volt jó, higyjétek el kedves válaszolók, akik olyan felindultan bíráljátok ezt a módszert, de van hogy az ember már egyszerűen nem bírja tovább. Egyébként a babám ilyenkor pár perc múlva elaludt, vagyis neki is jobb volt így. Másrészt nem baj az ha a baba megtanulja kicsit lenyugtatni magát, az is lehet hogy a sírással zárja ki a külvilágot, mert már elege van és aludni akar.

Persze ha az én babám is 4 hónap alatt csak egyszer sírt volna elalvás előtt, én is biztosan felvettem volna.

minden anyuka imádja a gyerekét és a legjobbat akarja neki, kár letámadni azt, aki más módszert alkalmaz, egy valószínűleg teljesen más habitusú gyerekhez, mint a tietek.