Miért gondolja azt sok anyuka, hogy a babának mindig szopnia kell?

Ha hiszed, ha nem kedves utolsó, én megszabott időközönként eszem, nem zabálok orrba-szájba. Van reggeli, tízórai, ebéd, uzsi, vacsi, és képzeld, nem halok bele. A gyerekem is így eszik, nyilván pár naposan, hetesen nem, de akkor is volt ciklikusság a kajálásában és nem tukmáltam rá állandóan magam, ha sírt, hanem megpróbáltam kideríteni az okát, h miért sír. Legtöbbször nem is ciciért sírt.

(Kórházi élménybeszámolós voltam a 4 kilós babával)

Én viszont akkor eszem, amikor megéhezem, és így érzem jól magam. Az átlagosnál gyorsabb az anyagcserém, és valószínúleg a gyerekeimé is. Amúgy nem zabálok én sem, de nem is óramű pontossággal eszek, és a gyerekeim sem, és mégis jól vagyunk.

Ezért ne ragaszkodj görcsösen az igazadhoz, mert minden ember és gyerek más, és mások az igényei.

Attól, hogy te óra szerint etettél még nem vagy jobb anya, mint az, aki igény szerint etet. Lehet vitatkozni, de amíg van két nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog gyerekem, addig nincs miről.

De azt ti sem gondoljátok, hogy egy baba egész éjjel ESZIK? Nincs is akkora gyomorkapacitása, hogy 6-8 órán keresztül egyfolytában befogadja a gyomra.

Ennyi időnél már rég csak nyamnyog. Viszont anyuka megnézheti a melleit, ha feláznak, kisebesednek. Csak egyszerűbb a gyereket mellre rakni, és csendben marad akkor, mint csitítgatni, amikor sír.

Szerintem nincs olyan épeszű ember, aki azt hiszi, hogy a gyerek egész éjjel eszik. Persze, jár a szája, működik a szopóreflex, de akkor is, ha cumi van a szájában.

4 gyerekes anyuka, aki 7-8 hónapig csak szoptatott, és a 4-ből 2 gyerek nagy cumis volt, és semmi zavar és hasonlók nem lettek.

Én a 28-as vagyok, nem tudom mi volt olyan szörnyű a válaszomban :)

Első gyereknél sokan bizonytalanok vagyunk, nálam ugye nem ment a szoptatás, és olyankor kinek higgyek ha nem a kórházi személyzetnek? Nem sokat aludt bent a gyerkőc, mindig éhes volt szegény, persze cicin megnyugodott, csakhát nem tudott jóllakni. Fogyott is sokat, én meg tök kétségbe voltam esve, hogy "állandóan" etetem, ő meg mindig éhes. Erre mindig (!) azt mondták, hogy nem baj, hogy most tettem le, szoptassam meg megint. Na szóval ilyen helyzetben külön öröm, hogy időre kell ebédelni, és a személyzetben sincs egy csepp megértés sem. Mert látszólag én is rengeteget szoptattam, de basszus ők mondták!!!

Régen se szoptattunk óramű pontossággal, ha félórával előbb felébredt és sírt, persze hogy kapott enni. Ha félórával tovább aludt, naná, hogy nem keltettem fel.

De a baba magától beáll egy szopási rendre. Ha eleget eszik, akkor 4 kilós testsúly alatt kb. 3 óránként, afölött 4 óránként ürül ki a hasa.

Ez most is így van, a mostani új divat szerint is láttam szoptató anyukát, aki el tudott menni otthonról két szopás közt.

Teljesen fölösleges szinte óránként mellre tenni azt a gyereket. (Hacsak nem beteg vagy korababa.)

28-asnak (25-ös vagyok). Én is bababarát kórházban szültem. Már akkor mondtam, hogy lehet, h bababarát, de hogy nem mamabarát kórház az tuti. A csecsemősök kivétel egy kettő, olyan bunkók voltak velünk, hogy csak na. Párom külföldi, nem tud se magyarul, se angolul, és én hívtam neki taxit mindig, mikor este hazament. Egyik nap már kapuzárás volt és elfelejtettem taxit hívni neki, és mikor vissza akart jönni kajak nem engedték be, úgy kellett gyalog hazamenni, ami kb másfélórás út, ha nem több.

Az egyik csecsemős úgy megcsípte a mellem, mikor próbáltuk ráharaptatni a babát, h majdnem eldobtam a gyerekem, utána meg még ő volt felháborodva, hogy mit nyüszítek neki.

Az egyik anyukának besárgult a babája és berakták fény alá. A baba ott sírt, de a nővér éppen kávézott, az anyuka teljesen kikelt magából, hogy miét nem szóltak neki, hogy jöjjön a babáért szoptatni, és teljesen jogos volt.

Az elmebeteg szobatársam hason altatta az újszülöttjét, mert hogy hasfájós (gondolom nagy tapasztalattal rendelkezett a harmadik gyerek után), jött a csecsemős: "anyuka, mi nem támogatjuk az újszülöttek hason altatását" azzal fogta a porontyot és hátra fordította, amitől persze felébredt és üvölteni kezdett. Erre a csecsemős: "nem baj, úgy is jön a doktornő megvizsgálni" és azzal a lendülettel eltűnt. A doktornő egy óra múlva ért oda, pont, mire a kicsi újra bealudt.

Volt egy másik anyuka is, aki folyton fejt, mert hogy nem volt teje, és próbált magából kicsikarni valamennyit. Jött a csecsemős és közölt: "Anya, láttam a szobájában cumisüveget, jó lenne ha eltenné, nem szeretném mégegyszer látni", a nő majdnem elsírta magát.

Szóval nem csak a konyhásnénik és társaik bunkók, hanem azok is, akiknek a dolga nem az lenne, hogy még jobban elkeserítsék a friss anyukákat, mert hogy bababarát kórház. Hanem tényleg támogatni kéne őket, bíztatni, hogy menni fog, de ha nem megy, még akkor is ott van a megvásárolható anyatej, vagy a tápszer.