Sírni hagyással kapcsolatos kérdés? Meg lehet jól fogalmazni?

Én valamilyen szinten sírnihagyás párti vagyok, és nem azért, mert önállóságra akarom tanítani, vagy ki akarok belőle ölni ösztönöket. Hanem mert egyszerűen már nem bírom hallgatni, vagy éppen kicsavarja magát a karomból, hogy nem nem neeeeem akaroooook aludni. Akkor beteszem az ágyába, hogy jó, akkor sírjál. Akkor elmegyek pisilni, megiszok egy pohár vizet, vagy hasonlók és hallgatom a sírását, hogy mikor kezd elkeseredetté válni, és csak akkor megyek vissza hozzá. Szóval én nem várom meg, amíg álomba sírja magát, hanem hagyom, hogy egy kicsit kipanaszkodja magát, vagy elfáradjon és utána felveszem megint. Általában utáan 5 perc és alszik, de ha nem, akkor fogom és megyünk tovább játszani. Más esetben nem hagyom sírni, tehát amikor éhes, vagy beütötte magát. Csak amikor megy a "hiszti", hogy így se jó, úgy se jó, de álmos vagyok, de nem akarok aludni, de leragadnak a szemeim, de játszunk még. :)

Egyszer hagytuk húsz percet sírni, amikor még csak pár hetes volt, de soha többé. Bennem megszakadt akkor valami, és akárhányszor gyereküvöltést hallok, összeszorul a szívem, pedig azelőtt hidegen hagyott. Akkor nagyon úgy éreztem, hogy cserben hagytam a babámat, ami igaz is valamilyen szinten, de már nem tehettem mást, tele volt a pocakja, nem fájt neki, ez biztos, mert soha nem volt hasfájós, tiszta pelus volt rajta, babusgattuk egy órán át, és csak sírt és sírt. Akkor a párom azt mondta, hogy próbáljuk meg a sírnihagyást. Húsz perc múlva álomba sírta magát, de azután soha többé nem hagytam ennyit sírni.