Sírni hagyással kapcsolatos kérdés? Meg lehet jól fogalmazni?

Először is leszögezném,hogy én nem tartozom a "sírni hagyók" táborába,de azért remélem nem baj,ha válaszolok.

Szerintem nem arról van szó,hogy a nagyobb gyerek érdekei fontosabbak,hanem azok a szülők,akik ilyen módon akarják nevelni,rendre tanítani a babájukat,kicsi gyereküket,általában azzal magyarázzák ezt,hogy nyilván a gyerek csak hisztizik és így akarja kiharcolni a saját akaratát,amit ugye a szülő nem enged,hisz ezzel elkényeztetné a gyereket.Azt hiszik,hogy ezzel jót tesznek a gyereknek.Persze tudjuk,hogy ez egyáltalán nem jó a gyereknek és figyelembe kéne venni,hogy a baba a sírással jelzi,ha éhes,ha álmos stb,hisz beszélni még nem tud,ezért a sírás az egyetlen módja,hogy kommunikáljon a szüleivel.

Ha ilyen módon közelítjük meg a dolgot,rájövünk,hogy valójában semmi különbség nincs a kicsi baba sírása és nagy gyerek panaszkodása között,csak a sírást a szülők nem mindig tudják értelmezni.Na meg könnyen ráfoghatják azt is,hogy biztos csak hiszti és azért csinálja a gyerek,hogy magára vonja a figyelmet.

Egy másik lehetséges ok,ami miatt esetleg a szülők jobban odafigyelnek,a nagyobb gyerekek panaszaira,az nem más,mint az,hogy egy kicsi babát könnyen be lehet dugni az ágyába,mondván,had sírjon csak,majd megunja előbb-utóbb.Viszont egy nagyobbacska gyerekkel ezt nem lehet megcsinálni.

Azaz a kicsi baba nagyon kiszolgáltatott helyzetben van és ha az anyuka épp ezt az elvett vallja,hogy sírni hagyja a babáját,akor a szegény kicsi nem tehet semmit,kénytelen viselni a sorsát,viszont egy nagyobb gyerek már jobban ki tudja harcolni a szülei figyelmét és mivel beszélni is tud,meg is tudja értetni velük a problémáját,így nagyobb eséllyel kap segítséget is.

Elég zavarosra sikerült az írásom,de azért remélem érthető a lényeg,amit mondani akartam vele.

Mindezek mellet még 1x elmondom,hogy én nem támogatom ezt a "nevelési módszer" és egyáltalán nem értek egyet vele.Amit leírtam csak egy elmélet.

Ja és még egy dolog.Azokról a szülőkről,akik pici korban sírni hagyják a babájukat simán el tudom képzelni azt ,hogy később,idősebb korában is magára hagyják a gyereküket,nem hallgatják meg őket stb.

Én is kifejezetten sírni hagyás ellenes vagyok, DE azt azért ne felejtsük el, hogy a sírni hagyó szülők többsége akkor hagyja a babát sírni ha az álmos, de nem tud aludni.

Az meg egy olyan dolog, hogy a baba tényleg megtanulja egy idő után, hogy ha álmos, akkor aludni kell. Úgy gondolom, ha valaki kicsit(!!!) hagyja sírni a babáját, hogy egyedül tanuljon meg aludni, de mellette minden egyéb igényét rendesen kielégíti, az azért nem olyan borzasztó szülő.... még akkor sem, ha én magam erre képtelen lennék.

Pár hónapja olvastam egy könyvet, Emberré nevelés volt a címe, Hermann Alice írta 1946 körül. Nagyon érdekes könyv, mert miközben a kisgyerek nevelését mai szemmel nézve is elképesztően liberálisan képzeli el, addig a csecsemőket vasszigorral fogja, és természetesen a sírni hagyást pártolja.

Ő azt írja, hogy a gyerek különböző ösztönökkel (evési ösztön, megkapaszkodási ösztön) születik, amiket, ahhoz, hogy be tudjon illeszkedni a társadalomba, ki kell nevelni belőle. Tehát hiába tudjuk, hogy a gyerek nem 3 óránként éhezik meg, nem szabad gyakrabban megetetni, mert a felnőttek sem össze-vissza esznek. A csecsemő az anyja karjába vágyik, éppen ezért tilos felvenni, mert meg kell tanulnia az anyjától függetlenül is létezni stb. Ha ezeket megtanítjuk neki, már jó alapot adtunk ahhoz, később is kordában tudja taratni a vágyait, és a társadalom hasznos tagjává váljon.

Ma már persze tudjuk, hogy ez hülyeség. Csak azért írtam ezt, mert sokan nem gonoszságból hagyják sírni a babájukat, hanem azt gondolják, hogy így tanítják önfegyelemre, amit később még meg fog köszönni nekik. Ha így állnak hozzá, az nem zárja ki azt, hogy később attól még kíváncsiak legyenek a gyerek problémájára.

Persze van az a típus is, akit csak az vezérel, hogy minél kevesebbet kelljen foglalkozni a gyerekkel, végül is nem azért szülte, hogy utána vesződjön vele, erre az oldalra is ír pár ilyen, az más tészta.

Gondolom kiderült, én sem vagyok a baba sírni hagyásának a híve, kifejezetten kontraproduktív módszernek tartom, de sokakban még gyökerezik az elmúlt évtizedek gyakrolata.

Nem tudom, hogy sírni hagyás párti vagyok-e. Talán valamennyire igen. Nem ugrok minden nyikkre. Nálunk az elalvás úgy néz ki, hogy 1 perc ordítás van, aztán már alszik is. Ezt féligmeddig a Suttogó-módszerrel értük el. Nem nagykönyv szerint értelmezve, de hasonlóan csináltuk. Nem teszek neki meg mindent azért, csak hogy ne ordítson. Ettől függetlenül, ha valami baja van, egyedül érzi magát, játszani szeretne, bármi, szívesen állok rendelkezésére, ha elesik, megvigasztalom, de nem játszok rá, hogy jaaaj szegény gyerek, naaagyonfáááj? Nem szeretnék olyan gyereket nevelni, aki mindig anyuka szoknyája mögött fog elbújni, ha gondja van. A támogatásomra mindig számíthat majd, de remélem, a problémáit egyedül is meg tudja majd oldani felnőttként.

Egyelőre úgy néz ki, jól haladunk. Eleven, közvetlen, határozott, könnyen oldódik idegen társaságban.

2-es vagyok.

Valóban nagyon attól függ mit értünk sírni hagyáson. Aki rácsukja az ajtót mondván hogy majd abbahagyja és békésen kávézgat míg a csecsemő éhesen ordít odabent, az nyilván egy idióta (már bocsánat)... de azzal ha pár percre sírni hagyod, hátha magától is elalszik, vagy hátha nincs is komoly baja és megnyugszik, azzal nem okozol komoly problémát... ha így lenne, akkor minden pocakfájós babából lelkibeteg felnőtt lenne, hisz adott esetben 3 hónapot végig bőgnek szegénykék.

Én sosem hagyom sírni, bár még pici, másfél hónapos. Az idősebb családtagok rám szólnak, hogy hagyjam sírni, erősödik a tüdeje, illetve etessem meg 3 óránként, aztán azonnal tegyem le aludni. Én ezzel nem értek egyet. Még nem lehet hisztis, nem követelőzhet.

Majd ha a boltban nekiáll hisztizni valamiért, akkor én is máshogy állok majd a dolgokhoz. Már ismerem annyira, hogy mikor miért sírhat. Néha csak az kell neki, hogy magamhoz öleljem és máris megnyugszik. Szerintem ettől nem lesz elkényeztetve.