Kinek és hogyan sikerült a könyvbeli altatás? Milyen érzéseket keltettek bennetek a leírtak?

Nekem van egy mottóm:"ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI" Azoktól az anyukáktól kérdezném,aki eggyüt alszik a gyerekével, milyen a házas élete? Mert le lehet hurrogni a könyveket, meg fel is áldozhatod az életed a gyereknek (majomszeretet) de nem biztos,hogy megéri! Nem egy család ment azért tönkre mert apukát mondjuk elhanyagolták, mert minden csak a gyerek körül forgott, és végül megszűnt minden más. És csak a gyerek meg a gyerek.Én büszkén vállalom, hogy elovastam a suttogót! És a lényege:

"ÚGY KEZD,AHOGY FOJTATNI AKAROD!!!" Mert egy csöpp emberke nem tudja mi, hogy működik, és meg kell tanítani. Ha arra tanítják,hogy úgy aludjon,hogy ringatják, akkor ő azt szokja meg.

Mert az a csöpp emberke egy önálló teremtés akinek eleinte szüksége van a segítségünkre, de arra is , hogy azt csinálhasson amit akar. Úgy értve,hogy el kell őt néha engedni mert ő egy kis felfedező, és lehet nagyon jó őt fogni babusgatni de nem lesz később mersze felfedezni a világot.

Vagy nem kívánom senkinek de ha anyával esetleg történik valami??? (pl :műtét) Akkor a gyerek 3-4 napig órdit mert ő ehhez nincs hozzászokva? mi az,hogy nincs itt anya???

Mi egyutt alszunk a gyerekkel. Most 11 honapos. Egyutt dontottunk igy. A mi hazaseletunk semmennyit sem valtozott emiatt, talan csak jobb lett a szules utan?!

Mar volt hogy nem voltunk itthon (lagzi miatt), de semmi gond nem volt az elalvassal. A nagyival maradt, aki addig nem is altatta meg soha.

Gyerektol is fugg.